Visszatakarás

Igaz, hogy tegnap özönvíz szerű eső volt, de ma kisütött a Nap és fújt a szél. Az előző bejegyzésnél tett javaslat hatására, (hogy ne száradjon ki), úgy döntöttünk, ha törik, ha szakad visszatakargatjuk a szőlőt. Összekészítettük a túlélőholmit, gumicsizmát, kőműves serpenyőt, széldzsekit és fel is kerekedtünk... volna, ha tegnapelőtt nem hagytam volna bekapcsolva az autóban a rádiót. Persze, hogy leszívta az akksit. Töltőre fel és  várakozás indul, de megérte, mert addig itthon nagyjából rendbe raktuk a kert egy részét. :-)
Két óra múlva beindult a gép és végre mehettünk a hegyre. Vittünk egy húsosládányi tiszta homokot, mert a felázott földdel nem sok reményünk volt a takarásra.
Mikor kiértünk, meglepődtünk! Hiába esett tegnap, alig volt sár. Igaz, az úton ismét gyalogoltunk (a húsosládával a kézben), de az ültetvényben szinte nem is volt szükség a gumicsizmára. A másik meglepetés az volt, hogy talán 10-12 oltványról kopott le a kupac. Ezeket hamar betakartuk és megnyugodtunk:

 

Még szöszmötöltünk egy kicsit a présház körül, a vízgyűjtő hordókat üzembe helyeztük az ereszek alatt, öszeszedtünk pár apróságot, ami itthon kellhet a napokban (permetező, Vegesol), és usgyi haza.

Az egész nem tartott tovább, mint egy óra, de kellemesen elfáradtunk. Hiába, hosszú volt a tél, elszoktunk a mozgástól. :-)