Egy elhanyagolt nagyberényi szőlőbirtok rendbehozása napról napra.
2009. december 11., péntek
Újra itt.
Október vége felé sikerült beszerezni az oltványokat, egyelőre csak 150 db-ot. Vegyesen vettünk Ottonel muskotályt, Szürkebarátot, és Zenitet. Szüretelni is együtt fogjuk őket, majd meglátjuk mi lesz belőle...
Miután hazahoztuk az oltványt, beáztattuk 2 napra, majd visszavágtuk a gyökereket 10 cm-re és az idei vesszőket 2 rügyre. Az ültetés 40X40X70 cm-es gödörbe történt, alul 20 cm vastagon trágyázva. Sajnos beiszapolni nem nagyon tudtuk, tőkénként 2-3 liter víz jutott. Igaz, utána komoly esők voltak, így bízunk benne, hogy megerednek. Ültetés után szabályosan felcsirkéztük, tehát eltettük őket aludni.
A telepítés mellett építettünk egy pihenőhelyet is, hogy ne csak a munkáról szóljon a szőlészkedés. Ide is jutott 10 tőke lugasnak.
Gyümölcsfákat is szereztünk, meggyet, őszibarackot, birset, nektarint, ribizlit, egrest, áfonyát.
A régi gyümölcsfák is helyrejöttek a tavaszi brutál metszés ellenére, némelyik még termést is produkált. A naspolya megállíthatatlan, az egyik almafa meg sosem látott méretű gyümölcsöt termett.
Időközben bekötötték a vizet is, úgyhogy tavasszal már csak egy betonkeverő kell és elkezdődik a présház tényleges felújítása. A tetőanyag már megvan, a cseréppel együtt. A pincét kicsit megmélyítjük, mert most 1.9 m a belmagasság, néha lefejelem a lámpát. Ha kész lesz, kisméretű téglával lesz kirakva.
Képek:
2009. október 7., szerda
Internet hiánya... :-(
2009. szeptember 7., hétfő
Vízóraakna és a többi
Ingyen téglának nem nézzük a letöredezett szélét, örülünk neki, feltétel nélkül. Van már kisméretű, lyukacsos, b30, 38-as porotherm, és még két beazonosíthatatlan típus. Mindegyik jó lesz valamire.
Ha minden igaz, a jövő csütörtökön bekötik a vizet, nem kell a szomszédtól kunyizni.
Az autó jól szuperál, mindent elvisz a pincéhez, néha már aggódunk is, hogy szétesik, vagy nem megy fel a hegyre, de nem, semmi ilyesmi nem történek, ez csak megy. :-)
Pár kép:
2009. augusztus 10., hétfő
Szőlőbe járó autó.
Végre direkt erre a célra készült járművel mehetünk a pincéhez, hogy a családi Twingót megkíméljük a hosszú földesút viszontagságaitól. Az új szerzemény nem annyira szép, viszont sokkal csúnyább, mint előzőleg a képen látszott, de a célnak kiválóan megfelel.
Miről is van szó? Egy 16 éves Opel Campo típusú rettenetről. Csornán sikerült beszerezni, ami 151 km-re van, ezért a hazaúton már átkereszteltük mindennek. A "Roncs" volt a legenyhébb. De megy és nem kell sajnálni!
Perverz kíváncsiak kedvéért néhány műszaki jellemző:
Pick-Up kivitelű, 2.5 literes diesel, 78LE, 2 személyes (1.2X2.4m platóval), platódobozzal, tetőcsomagtartóval. Szinte új gumik vannak rajta, évekig kihúzza.
Személyes benyomások: Mint egy tank! Bármelyik fokozatban megy előre, megállíthatatlanul. Apropó megállás: a fékek fognak, de taposni kell keményen. Ugyanúgy a másik két pedált is. Melósbakancsban biztos könnyebb lesz vezetni. Az ülés olyan, mintha egy deszkán lenne egy szőnyegdarab, és ennyi. Fájdalmas. A legjobb a kormány! Elsőre az tűnt fel, hogy akkora, mint egy buszkormány. Elindulva kiderült, hogy miért: NINCS SZERVÓ!!! Kb 10 éve vezettem utoljára olyan autót (NIVA), amit izomból kellett tekerni, de az pille volt ehhez képest. Sebaj, megszokjuk valahogy. :-)
A lényeg, hogy most van nagy öröm, bódottág.
A pincénél bizonyára szépen növöget a fű, a gaz, a körtefák hajtanak, a nap süt, bazi meleg van, de most már nincs kifogás, dolgozni fogunk!
2009. július 1., szerda
Gyümölcsfák
Japán körte - Nasi
A "nasi" Japánban termesztett körtét jelent, más országokban ezt a gyümölcsöt különböző nevekkel illetik, pl. vízikörte, ázsiai körte, almakörte, körtealma ...
Több tulajdonságban is eltér az európai körtétől. Nemcsak a gyümölcs alakja, színe, beltartalmi értékei térnek el, hanem az érési típusa is.
A nasi gyümölcsei fán beérők, a fogyasztási érettség eléréséhez még a késői érésű fajtáknál sincs szükség utóérlelésre.
A japán körték gyümölcse szilárd, mégis ropogós és lédús (85-86 %-a víz).
Kevesebb energiát tartalmaz, mint az alma vagy a körte. Ugyanakkor magas a cellulóz-, hemicelluóz- és pektintartalma, ezért táplálkozásbiológiai szempontból nagyon előnyös.
A körtefajtákhoz hasonlóan a nasifajták idegen megporzást igényelnek, ezért telepítéskor 2 esetleg 3 fajtát kell együtt ültetni.
Japánban a túlkötődés miatt a legtöbb fajtát kézzel ritkítják, csak így érik el a megfelelő méretet.
A gyümölcsök tömege az eredeti termőhelyen, ritkítás mellett 200-450 gr is lehet. Olaszországban azonban még a nagy gyümölcsű fajták tömege is csak 250 gr.
Ízükkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, zamatuk leginkább a sárgadinnyére, birsre és az ananászra emlékeztet.
Japánban a nasifajták gyümölcsminősége iránti igények igen magasak (100 mm átmérő ás szabályos gömb alak). Szinte kizárólag úgy termesztik, hogy egyenként bezacskózva védik a madárkártételtől.
Magyarországon ennél kisebbek a gyümölcsök, de jó termőhelyen, intenzív körülmények között elérhetik a 150-250 gr-ot.
A gyümölcs húsa fehér-fehéressárga, rendkívűl illatos, lédús.
Hosui
Középidőben érik, augusztus harmadik és negyedik hetében szedhető.
Gyümölcse középnagy (150-200 gr) közepesen vastag héjú, színe egységesen aranybronzos, tetszetős, nagy lenticellákkal borított. A gyümölcshús roppanó, lédús, kissé savas. 2-3 hónapig tárolható.
Fája erős növekedésű, felfelé törő koronát nevel.
A fiatal, 2-3 éves termőgallyakon terem, ezért az idősebb termőgallyakat ifjítani kell.
Korán termőre fordul, termőképessége jó.
Reméljük, nem patkol el idő előtt és élvezhetjük a termését. (állítólag már jövőre)
2009. június 20., szombat
A V kordonnak is azt a változatát választottuk, ami kereszttartós oszlopokból áll, és ezeken egykarú, középmagas tőkék lesznek. A tőkemagasság kb 60 cm lesz, innentől számítva kb 120 cm magasra engedjünk nőni a vesszőket, tehát az egész rendszer 180 cm magas lesz, ami a sortávolságot és tőkeszámot is erősen megváltoztatja a bakműveléshez képest. Ez annyit tesz, hogy az 1x1 m-es tőke és sortávok helyett 1x2 m-es lesz, amiben a sortáv lesz a 2m, vagyis kb fele annyi szőlőt tudunk telepíteni, de a várható hozam hasonló mennyiségű, de jobb minőségű lesz.
A szerkezetek felállítása után (közben) a talajfertőtlenítésre és a trágyázásra is sort kerítünk valahogy. Remélhetőleg sikerül megegyezni valakivel, aki helybe hozza az anyagot.
Kép a területről:
2009. május 27., szerda
Csemegeszőlő
A fürtök is szokatlanul nagyok idén. Ha ezek nem az időjárástól vannak, akkor büszkék vagyunk a metszési tanulmányainkra. :-)
Képek. :-)
2009. május 19., kedd
Szarban vagyunk... Vagy mégsem?
Amíg a trágya nincs a helyén, a forgatást se tudjuk elkezdeni, pedig jó lenne minél előbb, mert embertelen melegek vannak a hegyen, ráadásul eső sem esik gyakran.
De a munka nem áll meg, a víz az épületben van, illetve be van csövezve, már csak a vízórát kell felszerelni valakinek. Ha meglesz, jöhet a betonkeverő és a bővítés, vakolás, tetőcsere, mert megérdemeljük! Addig nem veszünk bort a pincébe, amíg nem leszünk kész a fent említettekkel.
Közben mélyítjük a pincét is, hogy legalább valamivel haladjunk.
2009. május 6., szerda
Helyzetjelentés.
Eközben nekiláttunk a pince mélyítésének is, ott legalább hűvösebb van, de úgy látszik a földmunka mindenhol izzadtsággal jár. A présházban is levertük a vakolatot belülről, mert sok helyen feketepenésszel volt borítva a fal, jobb lesz újravakolni.
2009. április 14., kedd
Itt a nyár!
Lassan lehet újra permetezni a gyümölcsfákat is, tehát nem pihenhetünk. Remélhetőleg az időjárás is engedi és nem szakad le az ég.
2009. április 2., csütörtök
Meglepetések
A másik meglepetés az örökölt hordóink voltak. 3 darab van és rettenetes állapotban találtuk meg őket, legfeljebb tűzifának lehetett volna használni. Legalábbis így gondoltuk, amikor felemelve a dongái zörögtek, az abroncsok le-lecsúsztak róluk. Azért beáztattuk az egyiket és láss csodát, annyira beduzzadt, hogy sehol sem eresztett. Bort már nem lehetne benne tartani, mert a fekete penészen kívül volt még benne sárga is, de dekorációs célra még megfelel, ezért félbevágtuk és virágtartóként szolgál majd a továbbiakban. Most a maradék kettőt is beáztattuk, hátha azok sem esnek szét.
2009. március 31., kedd
Lassan haladunk.
Már rég nem írtunk, pedig a munkálatok folytatódnak. Mostanában a kb 4 éve kiásott vízvezeték-árkot temetjük be, mert szerintünk egy pincéhez szükségtelen a klórtartalmú csapvíz. Megfelelő tárolókban össze lehet gyűjteni annyi esővizet, ami elegendő lesz a hordók mosásához és minden egyébhez. Úgyis azt tervezzük, hogy új tető alá tesszük az egész építményt, mivel a réginek a szerkezete elég elhasznált állapotban van. És ha már új tető, akkor kicsit nagyobb lesz a réginél. Mindkét oldalon nagyobb távolságot hagyunk a faltól, hogy az eső ne verje és ugye a nagyobb tető alá egy kisebb szobát is be lehet suvasztani az esetleges ottalvós rendezvények miatt és a vízgyűjtő felület is jóval nagyobb lesz.
Tehát az árok betemetése. Ezt épp a feljáró közepére sikerült ásnia a "mesterembernek", ezért most csak gyalog lehet a pincét megközelíteni és a sódert, cementet, egyéb építőanyagokat elég nehéz lenne farzsebben felhordani 60-70 méterrel odébb. Úgyhogy most ásunk, kapálunk, lapátolunk, változó sorrendben, hogy minél előbb megkezdhessük az átépítést.
2009. március 17., kedd
Kint a pincénél is jártunk, felmértük a telepítendő szőlő helyét. Az erre megfelelő terület 20X12 m, tehát 240 négyzetméter. Nem sok, de még így is több, mint amennyit a saját borfogyasztásunk kívánna. Ennek megfelelően nem is zsúfoljuk túl. 1 méterenként 60 cm-es árkokat ásunk 60-70 cm mélyen, amibe ajándék lótrágyát teszünk, majd fordított sorrendben visszaforgatjuk a földet. A sorközöket füvesítéssel tesszük ellenállóvá a lemosódás ellen. Az eredeti forgatásnál igaz, hogy az egész területet forgatni, trágyázni kellene, de első nekifutásra ezt is elegendőnek ítéljük. Úgy tervezzük, hogy később 4-5 évenként a sorközökbe forgatunk szerves trágyát, egyik, majd másik oldalról. Így nagyjából egyenletesen el lesz látva a szőlő tápanyaggal.
2009. március 16., hétfő
Tanulni, tanulni, tanulni...
2009. március 12., csütörtök
Dolgozni, dolgozni, dolgozni...
Pár kép:
A pince mögött volt a dzsungel.
Találtunk pár tőke szőlőt is. (állítólag kék kecskecsöcsű)
A pince hátulról nézve.
2009. március 5., csütörtök
Kincskeresés
A pincével együtt örököltünk egy lakókocsit is, de eddig nem fordítottunk rá figyelmet, mert (a kutyát sem érdekelte), eléggé lelakott állapotban van és körülnőtte a bozót. Ma megközelítettük és kinyitottuk, hogy felmérjük, miként tudjuk elszállítani (megszabadulni tőle). Állapota hasonló, mint a présházé volt, vagyis térdig állt benne a szemét, üres üvegek, ételmaradék, ruhák, újságok, és könyvek. Igen KÖNYVEK, nem is akármilyenek! Mintha direkt nekünk tárolták volna le, hogy hiányos szőlész-borász szaktudásunkat bepótolhassuk.
A kincsek listája:
Kozma Pál: A szőlő és termesztése I. II. (Akadémiai Kiadó Bp. 1993)
Kriszten György: Tavasztól tavaszig a szőlőben (M.G. Kiadó Bp. 1979)
Csepregi Pál: A szőlő metszése (M.G. Kiadó Bp. 1968)
Dr. Csepregi Pál: A szőlő metszése, fitotechnikai műveletei (M.G. Kiadó Bp. 1982)
Bognár K. - Mercz Á.: Szőlőművelés, borkészítés (Mezőgazda Kiadó Bp. 1995)
Ezeknek most nagyon örülünk, de a lakókocsival még nem tudjuk mi lesz. (Kb a kutyát sem érdekli) :-)
2009. február 23., hétfő
Nagyberényről
Nagyberény nevének "berény" tagja az eredetileg "birik", egyesülni jelentésű szóból fejlődött ki és általános vélemény szerint az egykor a magyarsággal szövetséges egyik törzs neve volt. A berény törzs tagjai, mint katonáskodó segédnépek Szent István király oldalán vettek részt Koppány legyőzésében.
A történészek szerint e törzs tagjait még Géza fejedelem telepítette le gyűrűszerűen, főleg Koppány somogyi birtokai köré. Ezek a katonák ellenőrizték a vidék népét.
Nagyberény első említése Szent László királynak 1082-ben a veszprémi püspöknek írt levelében fordul elő, mint az Apátság birtoka. 1230-ban a falu területén 29 telepes élt, 30 ekealja szántó, 10 ekealja erdő és 40 ekealja szőlő volt a vagyona. A régi település két helyen volt, az egyik a Várdomb néven ismert terület, a másik a községtől délre, ahol építkezési romok még ma is kerülnek elő, s jelen pillanatban Kisberénynek nevezzük. A jelenlegi település később alakult ki az ún. "Gödör" köré, melynek ivóvíz forrása ellátta jó ízű ivóvízzel az egész település lakóit. 1241-42-ben a Tatárjárás idején a falu nem pusztult el, de a lakosságnak erdőkben és nádasokban kellett bujkálnia.
A XV. században községünk már jól ismert településnek számított, miután 1404-ben Zsigmond király minden szerdára heti vásártartási jogot adományozott Nagyberénynek. A törökdúlás idején 1544-ben a tamási vár elestével került török uralom alá a falu, melynek következtében mindössze 11 háztartás maradt életben. A nagy pusztulás ellenére 1571-ben már 32 házzal szerepel a török adójegyzékben. Ez az időszak rányomta bélyegét a magyar nyelv változására, egyes tulajdonnevek még ma is használatosak (pl. Dzsindzsa - katonai gyakorlóteret jelent, Karahoma dűlő - török települést jelent). 1703-tól a Rákóczi Szabadságharcban Vak Bottyán seregében nagyberényi férfiak is harcoltak, s 1849-ben Jellasich hordáit kaszára-kapára kapva próbálták elűzni elődeink.
A település neve először a Szent László által a veszprémi püspöknek kiállított megerősítő levelében fordult elő. Ma már ismert az is, hogy Szent István Koppány leverése után besenyőkkel rokon, harcos berény törzseket telepített birtokhatárainak védelmére, s eszerint már 998-ban létezett a település. Az újabb kori építkezések során még régebbi leletek is előkerültek, a használati eszközök és a csontvázak avar és késő római kori jelenlétre is utalnak. A község délkeleti részén két földvár maradványaira bukkantak, az úgynevezett Zsidódombon és Kerekhegyen, ez utóbbi a kiterjedt segesdi királynéi birtokhoz tartozott. Nagyberénynek már 1232-ben Szent György tiszteletére emelt egyháza volt, ahová 1400-ban Bonifác pápa három esztendőre száznapos búcsút engedélyezett. A tatárjárás után fejlett szőlőművelési tapasztalattal rendelkező vendégtelepesek jöttek ide, a berényi borok távoli vidékekre is eljutottak: a veszprémi püspök például Budán is mérette a Somogyból származó tizedborait. Fontos bevételt jelentettek a XIII. század végén a berényi boradók. Jelentős birtokkal rendelkeztek a János-lovagok, valamint a királyné kulcsárai és pincemesterei. A berényi szőlőtermő uradalom jól megközelíthető helyen feküdt.
Zsigmond király 1404-ben hetivásár tartására adott engedélyt a településnek, amely e korban már mezővárosi jelleget öltött. Később a hospesek egy része - a jobb szőlőművelési feltételek reményében - Szegedre vándorolt.
A török megszállás idején Nagyberény a simontornyai szandzsákhoz tartozott, a községben török őrség állomásozott. Az 1571-72-es török kincstári adólajstromban még 32 adózó házzal szerepelt, később azonban csökkent a lakossága. A Dzsindzsa elnevezésű terület, amely fennmaradt a köztudatban is, a török huzamosabb ittlétére utal, akárcsak a Kisberényhez közel eső mai Karahoma-dűlő is.
1715-ben mindössze 11 háztartást írtak össze. A hódoltság idején alapított nagyberényi református egyház a somocsi seniorátushoz tartozott, de a vallás üldözése során a templomot lebontatták. A református egyház 1801-ben alakult újjá, a török időkben tönkrement katolikus templomot pedig 1769-ben építették fel. a XVIII. század végére 1084 lett lakóinak száma, s ezzel ismét a nagyobb települések közé tartozott. A község legelői és erdői különösen alkalmasak voltak az állattartásra, a veszprémi püspökség és a káptalan birtokain az 1800-as évek elején hatalmas birkanyájakkal árasztották el a legelőket, kiszorítva onnan a jobbágyok juhait. Az esetből hosszadalmas per lett, amely csak 1844-ben zárult le.
A jobbágyfelszabadítás idején 41 zsellér kapott telket, de továbbra is sokan maradtak föld nélkül. 1890-ben már csaknem 1400 lakója volt a falunak, kilenc évvel később megépült a Szent Keresztről elnevezett irgalmas nővérek kolostora és leányiskolája, majd újjáépítették a katolikus parókiát is, amely egy korábbi tűzvész martaléka lett. A huszadik század első békés éveiben folyamatosan gyarapodott a település, az első világháború idején elkerülte a lélekszám az 1600 főt. A harcokban 185 nagyberényi férfi vett részt, közülük 37-en estek el.
1922-ben egy budapesti mérnök kezdett a településen kutatófúrást, amely során 25 cm vastag, külfejtésre alkalmas szenet talált, a feltárás azonban nem folytatódott.
A Nagyatád-féle földreform során 194 kh mezőgazdasági ingatlant és 11 kh házhelyet osztottak ki. Ezt követően 36 új ház épült, továbbá községháza és közjegyzői lakás. A lakosság részt vett a középületek építésében, 1927-re elkészült a tűzoltószertár, s 25 fős önkéntes tűzoltócsapat szerveződött. Az évtized végén már működött a közvágóhíd és a pálinkafőző. A huszadik század első fele ezen a településen is a tevékeny szerveződések ideje volt, közel három évtizedig működött a hitelszövetkezet, majd a Hangya szövetkezet. A lövészegyletet követően verbuválódott a vadásztársaság, 1934-ben pedig a helyi iparosok és kereskedők alkottak egyletet.
Forrás: Magyar Állami Jelképek
2009. február 17., kedd
A présház eredeti kinézete nem publikus, de a tisztított verzió ilyen:
A présház a gyümölcsös felől nézve:
2009. február 10., kedd
Néhány adat a szőlőskertről
A terület felső része -a szomszéd szerint- valaha jó Othello szőlvel volt telepítve, de gondozás hiányában kipusztult, elvadult, ezért a teljes kiírtás mellett döntötünk. Terveink szerint talán Királyleánykát, és/vagy Szürkebarátot fogunk telepíteni, de még megkérdezünk pár szakembert, hogy mit érdemes.
A présház előtti gyümölcsösben 12 fa van, főleg alma, körte és szilva, ezek szintén a kipusztuláshoz közeli állapotban vannak. Már visszavágtuk őket, fiatalítás okán, majd meglátjuk, túlélik-e.
Hosszmetszet:
2009. február 9., hétfő
Üdvözlés
Tavaly kora nyáron kezdtünk bele egy elhanyagolt szőlősbirtok rendbetételébe, ami azóta a birtokunkba is került (örökség). Több szőlővel-borral foglalkozó oldalt végigrágtunk már, mert nem sok tapasztalattal rendelkezünk a témában és eközben fogalmazódott meg a gondolat, hogy mi is közzétehetnénk a tapasztalatainkat, élményeinket. Volt pár halovány weblap próbálkozásunk, de elég macerásnak tűnik az állandó szerkesztgetés és az internetes keresők főleg a blogokat találják meg leggyakrabban. Úgy gondoltuk, mi is megpróbáljuk itt dokumentálni a szőlőskertünkben végzett munkát, az örömet és a bosszúságot.
Először is megpróbáljuk időrendben feltölteni az eddig elkészült munkát és képeket, ezzel legalább megtanuljuk a blog kezelését is. :-)