2009. december 11., péntek

Újra itt.

Végre valahára ismét elérhetővé vált számunkra a világháló, így be tudjuk pótolni az elmaradást.

Október vége felé sikerült beszerezni az oltványokat, egyelőre csak 150 db-ot. Vegyesen vettünk Ottonel muskotályt, Szürkebarátot, és Zenitet. Szüretelni is együtt fogjuk őket, majd meglátjuk mi lesz belőle...
Miután hazahoztuk az oltványt, beáztattuk 2 napra, majd visszavágtuk a gyökereket 10 cm-re és az idei vesszőket 2 rügyre. Az ültetés 40X40X70 cm-es gödörbe történt, alul 20 cm vastagon trágyázva. Sajnos beiszapolni nem nagyon tudtuk, tőkénként 2-3 liter víz jutott. Igaz, utána komoly esők voltak, így bízunk benne, hogy megerednek. Ültetés után szabályosan felcsirkéztük, tehát eltettük őket aludni.

A telepítés mellett építettünk egy pihenőhelyet is, hogy ne csak a munkáról szóljon a szőlészkedés. Ide is jutott 10 tőke lugasnak.

Gyümölcsfákat is szereztünk, meggyet, őszibarackot, birset, nektarint, ribizlit, egrest, áfonyát.
A régi gyümölcsfák is helyrejöttek a tavaszi brutál metszés ellenére, némelyik még termést is produkált. A naspolya megállíthatatlan, az egyik almafa meg sosem látott méretű gyümölcsöt termett.

Időközben bekötötték a vizet is, úgyhogy tavasszal már csak egy betonkeverő kell és elkezdődik a présház tényleges felújítása. A tetőanyag már megvan, a cseréppel együtt. A pincét kicsit megmélyítjük, mert most 1.9 m a belmagasság, néha lefejelem a lámpát. Ha kész lesz, kisméretű téglával lesz kirakva.



Képek:

2009. október 7., szerda

Internet hiánya... :-(

Sajnos technikai problémák miatt szünetel az internet elérésünk, ezért tűntünk el. Pedig kemény meló folyik a leendő szőlőben. Kijelöltük a szőlő helyét, kiástuk az ültetőgödröket, beszereztük a trágyát, lezsíroztuk az oltvány beszerzését is. 20.-a után mehetünk az oltványokért és még aznap földbe kerülnek. Természetesen készültek képek is, ha alkalmunk adódik, fel is töltjük.

2009. szeptember 7., hétfő

Vízóraakna és a többi

Már napok óta folyik a munka a pincénél, készül a vízóraakna, a szennyvíztároló, építőanyagok jönnek-mennek, vízhólyagok nőnek.
Ingyen téglának nem nézzük a letöredezett szélét, örülünk neki, feltétel nélkül. Van már kisméretű, lyukacsos, b30, 38-as porotherm, és még két beazonosíthatatlan típus. Mindegyik jó lesz valamire.
Ha minden igaz, a jövő csütörtökön bekötik a vizet, nem kell a szomszédtól kunyizni.
Az autó jól szuperál, mindent elvisz a pincéhez, néha már aggódunk is, hogy szétesik, vagy nem megy fel a hegyre, de nem, semmi ilyesmi nem történek, ez csak megy. :-)

Pár kép:

2009. augusztus 10., hétfő

Szőlőbe járó autó.


Végre direkt erre a célra készült járművel mehetünk a pincéhez, hogy a családi Twingót megkíméljük a hosszú földesút viszontagságaitól. Az új szerzemény nem annyira szép, viszont sokkal csúnyább, mint előzőleg a képen látszott, de a célnak kiválóan megfelel.
Miről is van szó? Egy 16 éves Opel Campo típusú rettenetről. Csornán sikerült beszerezni, ami 151 km-re van, ezért a hazaúton már átkereszteltük mindennek. A "Roncs" volt a legenyhébb. De megy és nem kell sajnálni!
Perverz kíváncsiak kedvéért néhány műszaki jellemző:
Pick-Up kivitelű, 2.5 literes diesel, 78LE, 2 személyes (1.2X2.4m platóval), platódobozzal, tetőcsomagtartóval. Szinte új gumik vannak rajta, évekig kihúzza.
Személyes benyomások: Mint egy tank! Bármelyik fokozatban megy előre, megállíthatatlanul. Apropó megállás: a fékek fognak, de taposni kell keményen. Ugyanúgy a másik két pedált is. Melósbakancsban biztos könnyebb lesz vezetni. Az ülés olyan, mintha egy deszkán lenne egy szőnyegdarab, és ennyi. Fájdalmas. A legjobb a kormány! Elsőre az tűnt fel, hogy akkora, mint egy buszkormány. Elindulva kiderült, hogy miért: NINCS SZERVÓ!!! Kb 10 éve vezettem utoljára olyan autót (NIVA), amit izomból kellett tekerni, de az pille volt ehhez képest. Sebaj, megszokjuk valahogy. :-)
A lényeg, hogy most van nagy öröm, bódottág.

A pincénél bizonyára szépen növöget a fű, a gaz, a körtefák hajtanak, a nap süt, bazi meleg van, de most már nincs kifogás, dolgozni fogunk!

2009. július 1., szerda

Gyümölcsfák

Végre saját ültetésű gyümölcsfák vannak a kertben. Na nem sok, mindössze két fa, de azok nem akármilyenek! Sikerült beszerezni a kedvencünket, a Nashi (Hosui fajta) körtét, más néven Ázsiai körtét. Lássuk mit is ír róla a Terebess Lexikon:

Japán körte - Nasi

A "nasi" Japánban termesztett körtét jelent, más országokban ezt a gyümölcsöt különböző nevekkel illetik, pl. vízikörte, ázsiai körte, almakörte, körtealma ...
Több tulajdonságban is eltér az európai körtétől. Nemcsak a gyümölcs alakja, színe, beltartalmi értékei térnek el, hanem az érési típusa is.
A nasi gyümölcsei fán beérők, a fogyasztási érettség eléréséhez még a késői érésű fajtáknál sincs szükség utóérlelésre.
A japán körték gyümölcse szilárd, mégis ropogós és lédús (85-86 %-a víz).
Kevesebb energiát tartalmaz, mint az alma vagy a körte. Ugyanakkor magas a cellulóz-, hemicelluóz- és pektintartalma, ezért táplálkozásbiológiai szempontból nagyon előnyös.
A körtefajtákhoz hasonlóan a nasifajták idegen megporzást igényelnek, ezért telepítéskor 2 esetleg 3 fajtát kell együtt ültetni.
Japánban a túlkötődés miatt a legtöbb fajtát kézzel ritkítják, csak így érik el a megfelelő méretet.
A gyümölcsök tömege az eredeti termőhelyen, ritkítás mellett 200-450 gr is lehet. Olaszországban azonban még a nagy gyümölcsű fajták tömege is csak 250 gr.
Ízükkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, zamatuk leginkább a sárgadinnyére, birsre és az ananászra emlékeztet.
Japánban a nasifajták gyümölcsminősége iránti igények igen magasak (100 mm átmérő ás szabályos gömb alak). Szinte kizárólag úgy termesztik, hogy egyenként bezacskózva védik a madárkártételtől.
Magyarországon ennél kisebbek a gyümölcsök, de jó termőhelyen, intenzív körülmények között elérhetik a 150-250 gr-ot.
A gyümölcs húsa fehér-fehéressárga, rendkívűl illatos, lédús.


Hosui

Japán egyik fő fajtája s Európában ez a fajta a legerterjedtebb.
Középidőben érik, augusztus harmadik és negyedik hetében szedhető.
Gyümölcse középnagy (150-200 gr) közepesen vastag héjú, színe egységesen aranybronzos, tetszetős, nagy lenticellákkal borított. A gyümölcshús roppanó, lédús, kissé savas. 2-3 hónapig tárolható.
Fája erős növekedésű, felfelé törő koronát nevel.
A fiatal, 2-3 éves termőgallyakon terem, ezért az idősebb termőgallyakat ifjítani kell.
Korán termőre fordul, termőképessége jó.


Reméljük, nem patkol el idő előtt és élvezhetjük a termését. (állítólag már jövőre)

2009. június 20., szombat

Végre elkezdődött a szőlőtelepítés előkészítése. Igaz, a tényleges telepítésre majd októberben kerül sor, de a földmunka már megindult. Elsőként egy nem túl mély szántásra-tárcsázásra fizettünk be egy helyi szakembernél, hogy a gaz további terjedését meggátoljuk és a felszín alatti gyökérmaradványok is előkerüljenek (volt bőven). Ezután a támrendszer megtervezése és beszerzése következik. Korábban bakművelésű szőlőre gondoltunk, de hosszas tanakodás után a V alakú kordonművelés mellett döntöttünk. Igaz, hogy a támrendszer költségesebb, mint a sima karó, de legalább kényelmesebb a földmunka, a zöldmunka és a szüret is. További előnye még az egysíkú műveléssel szemben is, hogy "a tőkék lombozata kevésbé zsúfolt, a levelek nagyobb arányban kiterülnek a fény felé, fotoszintetikus aktivitásuk nagyobb, s ennek eredménye a nagyobb és jobb minőségű termés." (by Kozma Pál)
A V kordonnak is azt a változatát választottuk, ami kereszttartós oszlopokból áll, és ezeken egykarú, középmagas tőkék lesznek. A tőkemagasság kb 60 cm lesz, innentől számítva kb 120 cm magasra engedjünk nőni a vesszőket, tehát az egész rendszer 180 cm magas lesz, ami a sortávolságot és tőkeszámot is erősen megváltoztatja a bakműveléshez képest. Ez annyit tesz, hogy az 1x1 m-es tőke és sortávok helyett 1x2 m-es lesz, amiben a sortáv lesz a 2m, vagyis kb fele annyi szőlőt tudunk telepíteni, de a várható hozam hasonló mennyiségű, de jobb minőségű lesz.
A szerkezetek felállítása után (közben) a talajfertőtlenítésre és a trágyázásra is sort kerítünk valahogy. Remélhetőleg sikerül megegyezni valakivel, aki helybe hozza az anyagot.

Kép a területről:

2009. május 27., szerda

Csemegeszőlő

Jut is eszembe: Itthon is van szőlő, amivel mindig történik valami. Már volt róla szó korábban is, amikor metszeni tanultunk. Úgy látszik, a metszés jól sikerült, mert még soha ezelőtt nem nőtt ilyen gyorsan, ilyen magasságokba. Alig 1 hét alatt 30 cm-ről 1.8 m-re nyúltak fel a vesszők. Némelyiket már le is kellett tetejezni, mert jóval túlnőtte a karóját...
A fürtök is szokatlanul nagyok idén. Ha ezek nem az időjárástól vannak, akkor büszkék vagyunk a metszési tanulmányainkra. :-)


Képek. :-)

Néhány kép a présház környékéről, mert a többi munka nem ennyire látványos.




















Ez a két kép magárt beszél. Ilyen volt/ilyen lett:










2009. május 19., kedd

Szarban vagyunk... Vagy mégsem?

Elvileg van 40 mázsa istállótrágyánk a birtoktól 20 km-re, de mégsincs. Illetve van, de nem jut el hozzánk. Egyetlen fuvaros sem vállalja, mert "nem ér rá", "nem éri meg", "koszos lesz az autó", stb. A Twingo csomagtartójába biztos nem pakoljuk be, pedig 30 kg abba is beleférne. :-)
Amíg a trágya nincs a helyén, a forgatást se tudjuk elkezdeni, pedig jó lenne minél előbb, mert embertelen melegek vannak a hegyen, ráadásul eső sem esik gyakran.
De a munka nem áll meg, a víz az épületben van, illetve be van csövezve, már csak a vízórát kell felszerelni valakinek. Ha meglesz, jöhet a betonkeverő és a bővítés, vakolás, tetőcsere, mert megérdemeljük! Addig nem veszünk bort a pincébe, amíg nem leszünk kész a fent említettekkel.
Közben mélyítjük a pincét is, hogy legalább valamivel haladjunk.

2009. május 6., szerda

Helyzetjelentés.

Mostanában semmi érdekes nem történik a birtokon, pedig a munkálatok folytatódnak. Kiástuk a vízóraaknát és a gerincvezetékig az árkot. Utóbbinál néha azt hittük, előbb találunk karsztvizet, mint csövet. Már 1.6 m mélyre leástunk 8 méter hosszúságban, mert A szomszéd emlékei szerint mélyre fektették, de kiderült, hogy nem a mélységgel van baj, hanem az árok hosszával. Mindössze 1.5 métert tévedett a tanácsadónk. Miután továbbástunk, meg is leltük a vezetéket, mindössze 80 cm mélyen. A legszebb része az volt, amikor az utat keresztezve ástunk 80 cm mélyre. A felső 30 cm főleg téglatörmelék volt, azóta tiltott szó a "csákány".

Eközben nekiláttunk a pince mélyítésének is, ott legalább hűvösebb van, de úgy látszik a földmunka mindenhol izzadtsággal jár. A présházban is levertük a vakolatot belülről, mert sok helyen feketepenésszel volt borítva a fal, jobb lesz újravakolni.

2009. április 14., kedd

Itt a nyár!

Nem tűntünk el, csak a Húsvét miatt kicsit elfoglaltabbak voltunk, ezért a birtok kicsit háttérbe szorult. Ma kimentünk és megdöbbenve láttuk, hogy a hirtelen nyár megtette hatását: a fű 30 cm, a gaz is megindult mindenhol. Nosza elő a fűnyírót, meg a permetezőt és irtás! A közel 30 fokos melegben, az emelkedőn ez kimondottan szórakoztató volt, most estére a vadászkutya állapotában vagyunk...
Lassan lehet újra permetezni a gyümölcsfákat is, tehát nem pihenhetünk. Remélhetőleg az időjárás is engedi és nem szakad le az ég.

2009. április 2., csütörtök

Meglepetések

A mai nap különös meglepetéseket tartogatott számunkra. Először is a vízvezeték, amit nem terveztünk bekötni, mondván minek, meg a fene se akart rá pénzt áldozni. Ma kiderült, hogy a bekötési díj ki van fizetve (sok pénz), ráadásul fogyasztástól függetlenül az éves díj mindössze 1000 Ft. Ezért lesz majd mosogató, zuhanyzó, kerti csap, de a hordóinkat akkor is esővízzel fogjuk mosni, ha törik, ha szakad. :-)
A másik meglepetés az örökölt hordóink voltak. 3 darab van és rettenetes állapotban találtuk meg őket, legfeljebb tűzifának lehetett volna használni. Legalábbis így gondoltuk, amikor felemelve a dongái zörögtek, az abroncsok le-lecsúsztak róluk. Azért beáztattuk az egyiket és láss csodát, annyira beduzzadt, hogy sehol sem eresztett. Bort már nem lehetne benne tartani, mert a fekete penészen kívül volt még benne sárga is, de dekorációs célra még megfelel, ezért félbevágtuk és virágtartóként szolgál majd a továbbiakban. Most a maradék kettőt is beáztattuk, hátha azok sem esnek szét.


2009. március 31., kedd

Lassan haladunk.


Már rég nem írtunk, pedig a munkálatok folytatódnak. Mostanában a kb 4 éve kiásott vízvezeték-árkot temetjük be, mert szerintünk egy pincéhez szükségtelen a klórtartalmú csapvíz. Megfelelő tárolókban össze lehet gyűjteni annyi esővizet, ami elegendő lesz a hordók mosásához és minden egyébhez. Úgyis azt tervezzük, hogy új tető alá tesszük az egész építményt, mivel a réginek a szerkezete elég elhasznált állapotban van. És ha már új tető, akkor kicsit nagyobb lesz a réginél. Mindkét oldalon nagyobb távolságot hagyunk a faltól, hogy az eső ne verje és ugye a nagyobb tető alá egy kisebb szobát is be lehet suvasztani az esetleges ottalvós rendezvények miatt és a vízgyűjtő felület is jóval nagyobb lesz.
Tehát az árok betemetése. Ezt épp a feljáró közepére sikerült ásnia a "mesterembernek", ezért most csak gyalog lehet a pincét megközelíteni és a sódert, cementet, egyéb építőanyagokat elég nehéz lenne farzsebben felhordani 60-70 méterrel odébb. Úgyhogy most ásunk, kapálunk, lapátolunk, változó sorrendben, hogy minél előbb megkezdhessük az átépítést.

2009. március 17., kedd

Ma kamatoztattuk a tegnap tanultakat, megmetszettük az itthoni csemegeszőlőnket. Nem sok, mindössze 23 tőke de eddig nem sok örömünk telt benne, mert ha volt is termés, az savanyú, éretlen volt, pedig koraiként vettük őket. Ha vártunk vele október közepéig, akkor meg lerothadt az egész. Most megnéztük a tőkéket, és rájöttünk a hibára: fiatal koruk ellenére túl voltak terhelve. Nem kicsit, nagyon! Van köztük olyan, amelyik 3 bakon 12 vesszőt volt kénytelen nevelni. Most mindet bakonként 2 rügyre metszettük, remélhetőleg szeptemberben érett, édes termésről számolhatunk be.

Kint a pincénél is jártunk, felmértük a telepítendő szőlő helyét. Az erre megfelelő terület 20X12 m, tehát 240 négyzetméter. Nem sok, de még így is több, mint amennyit a saját borfogyasztásunk kívánna. Ennek megfelelően nem is zsúfoljuk túl. 1 méterenként 60 cm-es árkokat ásunk 60-70 cm mélyen, amibe ajándék lótrágyát teszünk, majd fordított sorrendben visszaforgatjuk a földet. A sorközöket füvesítéssel tesszük ellenállóvá a lemosódás ellen. Az eredeti forgatásnál igaz, hogy az egész területet forgatni, trágyázni kellene, de első nekifutásra ezt is elegendőnek ítéljük. Úgy tervezzük, hogy később 4-5 évenként a sorközökbe forgatunk szerves trágyát, egyik, majd másik oldalról. Így nagyjából egyenletesen el lesz látva a szőlő tápanyaggal.

2009. március 16., hétfő

Tanulni, tanulni, tanulni...

A mai nap kedves barátainknál voltunk Ságváron, metszést tanulni, így alkalmunk nyílt összevetni a Prohászka féle Szőlő és bor könyvben tanultakat a gyakorlattal. A szőlő Otello, bakművelésű, 2 rügyre metszve. Először teljesen másnak tűnt az elmélet és a gyakorlat, de a második sornál már magától értetődők a mozdulatok és szinte szóról szóra a könyv szerint "dolgoztunk". A munka utáni kolbászos, szalonnás, lilahagymás korai ebéd is emlékezetes volt, amihez a hideg szél miatt a tavalyi Bianca borból forraltunk egy keveset.

2009. március 12., csütörtök

Dolgozni, dolgozni, dolgozni...

Ma ismét nekiveselkedtünk a pince környékének, főleg a pince mögötti területet és az északi oldalt tisztítottuk meg. Az előbbit a derékig érő elefántfűtől és az ujjnyi meggyfahajtásoktól, az utóbbit pedig az évek során felhalmozott fahulladéktól, ami levágott ágakból, használt karókból, elkorhadt gerendákból állt. Érzésünk szerint rengeteget dolgoztunk, de látszatra nagyjából semmit. Sejtettük, hogy nem lesz könnyű, de ennyi megpróbáltatásra nem számítottunk. Ennek ellenére nem adjuk fel!

Pár kép:








A pince mögött volt a dzsungel.







Találtunk pár tőke szőlőt is. (állítólag kék kecskecsöcsű)







A pince hátulról nézve.

2009. március 5., csütörtök

Kincskeresés


A pincével együtt örököltünk egy lakókocsit is, de eddig nem fordítottunk rá figyelmet, mert (a kutyát sem érdekelte), eléggé lelakott állapotban van és körülnőtte a bozót. Ma megközelítettük és kinyitottuk, hogy felmérjük, miként tudjuk elszállítani (megszabadulni tőle). Állapota hasonló, mint a présházé volt, vagyis térdig állt benne a szemét, üres üvegek, ételmaradék, ruhák, újságok, és könyvek. Igen KÖNYVEK, nem is akármilyenek! Mintha direkt nekünk tárolták volna le, hogy hiányos szőlész-borász szaktudásunkat bepótolhassuk.
A kincsek listája:
Kozma Pál: A szőlő és termesztése I. II. (Akadémiai Kiadó Bp. 1993)
Kriszten György: Tavasztól tavaszig a szőlőben (M.G. Kiadó Bp. 1979)
Csepregi Pál: A szőlő metszése (M.G. Kiadó Bp. 1968)
Dr. Csepregi Pál: A szőlő metszése, fitotechnikai műveletei (M.G. Kiadó Bp. 1982)
Bognár K. - Mercz Á.: Szőlőművelés, borkészítés (Mezőgazda Kiadó Bp. 1995)

Ezeknek most nagyon örülünk, de a lakókocsival még nem tudjuk mi lesz. (Kb a kutyát sem érdekli) :-)

2009. február 23., hétfő

Nagyberényről


Nagyberény nevének "berény" tagja az eredetileg "birik", egyesülni jelentésű szóból fejlődött ki és általános vélemény szerint az egykor a magyarsággal szövetséges egyik törzs neve volt. A berény törzs tagjai, mint katonáskodó segédnépek Szent István király oldalán vettek részt Koppány legyőzésében.

A történészek szerint e törzs tagjait még Géza fejedelem telepítette le gyűrűszerűen, főleg Koppány somogyi birtokai köré. Ezek a katonák ellenőrizték a vidék népét.

Nagyberény első említése Szent László királynak 1082-ben a veszprémi püspöknek írt levelében fordul elő, mint az Apátság birtoka. 1230-ban a falu területén 29 telepes élt, 30 ekealja szántó, 10 ekealja erdő és 40 ekealja szőlő volt a vagyona. A régi település két helyen volt, az egyik a Várdomb néven ismert terület, a másik a községtől délre, ahol építkezési romok még ma is kerülnek elő, s jelen pillanatban Kisberénynek nevezzük. A jelenlegi település később alakult ki az ún. "Gödör" köré, melynek ivóvíz forrása ellátta jó ízű ivóvízzel az egész település lakóit. 1241-42-ben a Tatárjárás idején a falu nem pusztult el, de a lakosságnak erdőkben és nádasokban kellett bujkálnia.

A XV. században községünk már jól ismert településnek számított, miután 1404-ben Zsigmond király minden szerdára heti vásártartási jogot adományozott Nagyberénynek. A törökdúlás idején 1544-ben a tamási vár elestével került török uralom alá a falu, melynek következtében mindössze 11 háztartás maradt életben. A nagy pusztulás ellenére 1571-ben már 32 házzal szerepel a török adójegyzékben. Ez az időszak rányomta bélyegét a magyar nyelv változására, egyes tulajdonnevek még ma is használatosak (pl. Dzsindzsa - katonai gyakorlóteret jelent, Karahoma dűlő - török települést jelent). 1703-tól a Rákóczi Szabadságharcban Vak Bottyán seregében nagyberényi férfiak is harcoltak, s 1849-ben Jellasich hordáit kaszára-kapára kapva próbálták elűzni elődeink.

A település neve először a Szent László által a veszprémi püspöknek kiállított megerősítő levelében fordult elő. Ma már ismert az is, hogy Szent István Koppány leverése után besenyőkkel rokon, harcos berény törzseket telepített birtokhatárainak védelmére, s eszerint már 998-ban létezett a település. Az újabb kori építkezések során még régebbi leletek is előkerültek, a használati eszközök és a csontvázak avar és késő római kori jelenlétre is utalnak. A község délkeleti részén két földvár maradványaira bukkantak, az úgynevezett Zsidódombon és Kerekhegyen, ez utóbbi a kiterjedt segesdi királynéi birtokhoz tartozott. Nagyberénynek már 1232-ben Szent György tiszteletére emelt egyháza volt, ahová 1400-ban Bonifác pápa három esztendőre száznapos búcsút engedélyezett. A tatárjárás után fejlett szőlőművelési tapasztalattal rendelkező vendégtelepesek jöttek ide, a berényi borok távoli vidékekre is eljutottak: a veszprémi püspök például Budán is mérette a Somogyból származó tizedborait. Fontos bevételt jelentettek a XIII. század végén a berényi boradók. Jelentős birtokkal rendelkeztek a János-lovagok, valamint a királyné kulcsárai és pincemesterei. A berényi szőlőtermő uradalom jól megközelíthető helyen feküdt.

Zsigmond király 1404-ben hetivásár tartására adott engedélyt a településnek, amely e korban már mezővárosi jelleget öltött. Később a hospesek egy része - a jobb szőlőművelési feltételek reményében - Szegedre vándorolt.

A török megszállás idején Nagyberény a simontornyai szandzsákhoz tartozott, a községben török őrség állomásozott. Az 1571-72-es török kincstári adólajstromban még 32 adózó házzal szerepelt, később azonban csökkent a lakossága. A Dzsindzsa elnevezésű terület, amely fennmaradt a köztudatban is, a török huzamosabb ittlétére utal, akárcsak a Kisberényhez közel eső mai Karahoma-dűlő is.

1715-ben mindössze 11 háztartást írtak össze. A hódoltság idején alapított nagyberényi református egyház a somocsi seniorátushoz tartozott, de a vallás üldözése során a templomot lebontatták. A református egyház 1801-ben alakult újjá, a török időkben tönkrement katolikus templomot pedig 1769-ben építették fel. a XVIII. század végére 1084 lett lakóinak száma, s ezzel ismét a nagyobb települések közé tartozott. A község legelői és erdői különösen alkalmasak voltak az állattartásra, a veszprémi püspökség és a káptalan birtokain az 1800-as évek elején hatalmas birkanyájakkal árasztották el a legelőket, kiszorítva onnan a jobbágyok juhait. Az esetből hosszadalmas per lett, amely csak 1844-ben zárult le.

A jobbágyfelszabadítás idején 41 zsellér kapott telket, de továbbra is sokan maradtak föld nélkül. 1890-ben már csaknem 1400 lakója volt a falunak, kilenc évvel később megépült a Szent Keresztről elnevezett irgalmas nővérek kolostora és leányiskolája, majd újjáépítették a katolikus parókiát is, amely egy korábbi tűzvész martaléka lett. A huszadik század első békés éveiben folyamatosan gyarapodott a település, az első világháború idején elkerülte a lélekszám az 1600 főt. A harcokban 185 nagyberényi férfi vett részt, közülük 37-en estek el.

1922-ben egy budapesti mérnök kezdett a településen kutatófúrást, amely során 25 cm vastag, külfejtésre alkalmas szenet talált, a feltárás azonban nem folytatódott.

A Nagyatád-féle földreform során 194 kh mezőgazdasági ingatlant és 11 kh házhelyet osztottak ki. Ezt követően 36 új ház épült, továbbá községháza és közjegyzői lakás. A lakosság részt vett a középületek építésében, 1927-re elkészült a tűzoltószertár, s 25 fős önkéntes tűzoltócsapat szerveződött. Az évtized végén már működött a közvágóhíd és a pálinkafőző. A huszadik század első fele ezen a településen is a tevékeny szerveződések ideje volt, közel három évtizedig működött a hitelszövetkezet, majd a Hangya szövetkezet. A lövészegyletet követően verbuválódott a vadásztársaság, 1934-ben pedig a helyi iparosok és kereskedők alkottak egyletet.

Forrás: Magyar Állami Jelképek

2009. február 17., kedd

Végre kicsit enyhült a szél, így ismét kimentünk a pincéhez tevékenykedni. Összegyűjtöttük a gyümölcsfák levágott ágait és elkezdtük elégetni. Közben a pincét is takarítottuk kicsit. Ráfért, mert az utóbbi 5 évben afféle hajléktalan szállóként üzemelt és meglehetősen sok hulladék, borosüveg, ételmaradék, használt ruhák és ezeknek a szaga töltötte meg a konyha és lakószoba részeket. Sikerült kihordani, ami éghető volt és az ágakkal együtt elenyésztek a tűzben. Ezután több liter Hypoval súroltuk fel a betonpadlót, de azt hiszem, ésszerűbb lesz járólappal burkolni, az könnyebben tisztántartható és elfedi az előző padlót. Hasonlóképpen a falakat is újra kell majd vakolni, mert több helyen penészes és hámlik. Szerencsére a pincét semmire nem használták, így ott a normális pinceszagon kívül semmi sincs.

A présház eredeti kinézete nem publikus, de a tisztított verzió ilyen:



















A présház a gyümölcsös felől nézve:










2009. február 10., kedd

Néhány adat a szőlőskertről

A birtok két dűlő között fekszik Nagyberény déli részén, a Pap-hegyen. Területe összesen 1956 négyzetméter, ami "szőlő" művelési ágban van. Fekvése dél-délnyugati, háromlépcsős lejtővel. Talaja löszös. Legnagyobb szintkülönbsége kb 40m. Az alsó részen egy pince-présház épület van, ami egy 6X2.5 m-es boltíves téglafalú pincét és egy két helyiségből álló kb 24 négyzetméteres présházat takar. Mellette szerszámtároló ketrec, régi szerszámokkal, darálóval, préssel, jórészt használhatatlan állapotban. Rozsda és korhadás.
A terület felső része -a szomszéd szerint- valaha jó Othello szőlvel volt telepítve, de gondozás hiányában kipusztult, elvadult, ezért a teljes kiírtás mellett döntötünk. Terveink szerint talán Királyleánykát, és/vagy Szürkebarátot fogunk telepíteni, de még megkérdezünk pár szakembert, hogy mit érdemes.
A présház előtti gyümölcsösben 12 fa van, főleg alma, körte és szilva, ezek szintén a kipusztuláshoz közeli állapotban vannak. Már visszavágtuk őket, fiatalítás okán, majd meglátjuk, túlélik-e.

Hosszmetszet:

2009. február 9., hétfő

Előkerültek a régi, az alapállapot képei, azóta már kiírtásra került a régi szőlő, és a gyümölcsfák gyökérhajtásai (kb 40 db), de azért érdekes látni, hogy milyen volt.






Elhalt gyümölcsfák a pince előtti részen






A szőlültetvény eredeti állapotban








Javított állapot.









Kilátás a birtok csúcsáról

Üdvözlés

Sziasztok kedves szőlő és borbarátok!

Tavaly kora nyáron kezdtünk bele egy elhanyagolt szőlősbirtok rendbetételébe, ami azóta a birtokunkba is került (örökség). Több szőlővel-borral foglalkozó oldalt végigrágtunk már, mert nem sok tapasztalattal rendelkezünk a témában és eközben fogalmazódott meg a gondolat, hogy mi is közzétehetnénk a tapasztalatainkat, élményeinket. Volt pár halovány weblap próbálkozásunk, de elég macerásnak tűnik az állandó szerkesztgetés és az internetes keresők főleg a blogokat találják meg leggyakrabban. Úgy gondoltuk, mi is megpróbáljuk itt dokumentálni a szőlőskertünkben végzett munkát, az örömet és a bosszúságot.
Először is megpróbáljuk időrendben feltölteni az eddig elkészült munkát és képeket, ezzel legalább megtanuljuk a blog kezelését is. :-)