Ma kamatoztattuk a tegnap tanultakat, megmetszettük az itthoni csemegeszőlőnket. Nem sok, mindössze 23 tőke de eddig nem sok örömünk telt benne, mert ha volt is termés, az savanyú, éretlen volt, pedig koraiként vettük őket. Ha vártunk vele október közepéig, akkor meg lerothadt az egész. Most megnéztük a tőkéket, és rájöttünk a hibára: fiatal koruk ellenére túl voltak terhelve. Nem kicsit, nagyon! Van köztük olyan, amelyik 3 bakon 12 vesszőt volt kénytelen nevelni. Most mindet bakonként 2 rügyre metszettük, remélhetőleg szeptemberben érett, édes termésről számolhatunk be.

Kint a pincénél is jártunk, felmértük a telepítendő szőlő helyét. Az erre megfelelő terület 20X12 m, tehát 240 négyzetméter. Nem sok, de még így is több, mint amennyit a saját borfogyasztásunk kívánna. Ennek megfelelően nem is zsúfoljuk túl. 1 méterenként 60 cm-es árkokat ásunk 60-70 cm mélyen, amibe ajándék lótrágyát teszünk, majd fordított sorrendben visszaforgatjuk a földet. A sorközöket füvesítéssel tesszük ellenállóvá a lemosódás ellen. Az eredeti forgatásnál igaz, hogy az egész területet forgatni, trágyázni kellene, de első nekifutásra ezt is elegendőnek ítéljük. Úgy tervezzük, hogy később 4-5 évenként a sorközökbe forgatunk szerves trágyát, egyik, majd másik oldalról. Így nagyjából egyenletesen el lesz látva a szőlő tápanyaggal.