Gratuláció

Ha az érintett nem írja meg, megtesszük mi! :-)

A Duna-menti Szent Orbán Borrend május 22.-én tartotta az idei Orbán napi ünnepségét, amelynek keretein belül, a jó borai mellett a szerénységéről ismert Schmidt Attila elnyerte a kistérségi "Év borásza" kitüntető címet.

Gratulálunk Attila!

A jó szomszédok figyelnek minket.

Akinek nincs szőlője, fogalma sincs milyen jó érzés közel 30 fokos hőségben, szélcsendben kapálni, rotálni és permetezni. Aki látott már ilyet, az úgy gondolhatja, hogy ebben az a legjobb, amikor végre kész van.
Persze mi nem így állunk a dologhoz, mi örömmel vetettük bele ma (is) a fent említett tevékenységekbe és végigcsináltuk vér nélkül, de sok verejtékkel. Hogy mi volt benne a jó? Amellett, hogy a sajátunkat műveljük és látjuk a fejlődést, sejtjük a végeredményt, kimondottan tetszett, hogy a szomszédok már ránk kiáltanak, köszönnek és elmesélik, hogy milyen szépen nőnek a szőlőink, figyelik napról napra, szinte rájárnak a birtokra. Tavaly ilyenkor még furcsaságnak számítottunk a hegyen, kinevettek, hitetlenkedtek, de úgy néz ki, mostanra befogadtak. Azért akad pár gúnyos megjegyzés: "mintabirtok", meg "a legszebb ültetvény a hegyen", de mi ezeket bóknak vesszük és erőt merítünk belőle, mert még mindig jobb ha irigykednek, mintha sajnálnának. :-)
Az esős időszak nem viselte meg  a szőlőt annyira, mint gondoltuk, a gaz sem burjánzott el túlzottan, ezért viszonylag könnyedén felrotáltuk a sorközöket és megkapáltuk a tőkék között.
Kibontottuk az összes csirkét és leszedtük a harmatgyökereket és azt a pár hajtást, amit az alany tolt ki magából. Aztán visszatakargattuk őket, majd permeteztünk egy kis híg Bordói porral és Rubigannal.
Szépen fejlődnek a tőkék, a legelmaradottabbak is elérték a 10 cm-t, de a nagy része a 20-on is túl van már. A legszebb Zenitünk 35 cm!

A szőlő után, mintegy kedvtelésből megpermeteztük a gyümölcsfákat is. Elég változó lesz a gyümölcstermésünk idén, mert virágzáskor változó időjárás volt. Van, amelyik pont napos időben virágzott, ezek rogyásig lesznek (almák), de a sárgaszilva egyetlen szemet sem fog teremni. Kár, mert igazán jó lekvár lett belőle tavaly. Idén az almabor lesz a sláger, meg a pite! :-)

Elmélkedés és az első permetezés.

Érdekes dolog az örökség. Az ember egy teljesen lepusztult szőlőültetvény láttán rövid tanakodás után csákányt,  baltát ragad és kiírtja a régi szőlőt. Ez boldoggá teszi, mert kitárul előtte a lehetőségek széles tárháza, azt ültet és úgy, ahogy neki tetszik. Megtervezi, szervezi, vásárol, ültet, majd örül, ha kikel a szőlő. A fene vigye a régit, úgyis előnytelen fajta volt, még előnytelenebb térállással, művelésmóddal.
Aztán felfedezi, hogy a két sarokban nem sikerült teljesen megszabadulni a Kadarkától, egy-egy tőke megúszta a kivágást. Onnantól mint a szeme fényére, úgy vigyáz a két kis hajtásra, nehogy bajuk essék. Mi így jártunk és nem bánjuk, hogy azért megmaradt valami az örökségből:

Tegnap volt egy kis száraz időjárás, hamar meg is permeteztük a kis szőlőinket, meg a gyümölcsfákat. Rubigan és egy kevés Bordói por került a permetezőbe, hogy nehogy megperzseljük a fiatal leveleket. A gyümölcsfák csak grátisz kapták a szórást, mert semmilyen kártevőnek nem láttuk nyomát, hála a kora tavaszi lemosásoknak, meg a szerencsének. A szomszéd nem járt ilyen jól, mivel szétment a térde, nem volt ideje kimenni a hegyre, a barack/cseresznyefáin ez meg is látszik:

A munka végén lefotóztuk a legszebb Zenit hajtásunkat is:

Megint csak képek