Unalmas november

Most, hogy vége a vegetációs időszaknak, nem nagyon történik semmi a szőlőben. Ma is kiugrottunk két eső között (érdekes, a hegyen nem esett), hogy ellenőrizzük a birtokot és ha már ott voltunk eltettük télire a tőkéket. Legalább 30 cm vastag földet kupacoltunk köréjük, hátha komoly fagyok lesznek télen. Ezzel együtt elkezdtük a lejtő lépcsőssé alakítását, mert az idei esők némileg lemosták a földet. Nem nagyon, de mégis. A támrendszert is kedvezőbb lesz úgy elhelyezni, hogy a sorokban kb vízszintes a talaj.
Megnéztük a bort is a pincében, az egyik ballon elkezdett újra forrni, legalábbis a kotyogó épp akkor "kottyant", amikor odaértünk. Meglepő, hiszen már must korában sem volt benne túl sok cukor, a fene tudja mit erjeszt most...

Meglátogattuk a pincét

Kíváncsiak voltunk a "borunkra", a birtokra, meg úgy általában hiányzott a hegy. Meglepően sokan voltak kint ma Berényben, annak ellenére, hogy egész nap nyirkos, párás idő volt, a Napot csak néha láttuk, akkor is csak homályosan. Nehezen értünk oda a pincéhez, mert majd' mindenki megállított pár szóra: hogy vagyunk, mi van a borral, nem unjuk-e még a szőlészkedést, stb. Mindenre készségesen válaszolgattunk, udvariasan végighallgattuk az idei termés okán elhangzott panaszáradatot, közben lassan oldalaztunk a birtok felé.

Az alma szépen beérett, alig néhány potyogott a fa alá, a többit leszedtük, lett vagy 40 kiló (jó kis almás lepény... hmmm.). A naspolya még olyan mint a beton, várni kell vele. Amúgy szép nagyok, egészségesek.

Végre rászántuk magunkat, hogy megkóstoljuk a borunkat. Érdekes ízei vannak, az biztos! Ahogy boldogult Ötvös Csöpi mondta egykor: "savankás". Na nem bántóan savanyú, de mit is várjunk egy max 16 MM fokú musttól... Illata, mint a szederé, íze, mint a málnáé. :-) Tényleg valami pirosgyümölcsös zamata van neki. Vittünk belőle a szomszédnak is (65), aki sokkal tapasztaltabb borfogyasztó, mint mi. Kóstolás előtt felajánlottuk, ha ihatatlannak minősíti, elviheti kifőzetni az egészet. Amikor megízlelte, felcsillanó szemmel közölte, hogy ezt márpedig nem szabad főzdébe adni! Szerinte ugyanazt az ízt tudja ez a szőlő, mint 30 éve, mikor a hegyre hozták azt a néhány tőkét. Az  övé kipusztult pár éve, de ettől a pár kortytól nosztalgikus hangulatba került az öreg.
De jó is lett volna még néhány fok abba a mustba...

Képek

Megállt az erjedés a ballonokban. Megkóstolni még nem mertük az anyagot, de a színe szép. A pince meg végre úgy néz ki, mintha használnánk. :-)

Vigyázzunk a pincében!

Ha szüret, akkor mustgáz!

Praktikus tanácsokkal szolgálunk a mérgezés megelőzésére, de az is kiderül, mit kell tenni, ha már megtörtént a baj.

A mustgáz valójában szén-dioxid, ami egy színtelen, szagtalan, a levegőnél nehezebb gáz. Gyakori a természetben, a levegő állandó alkotóeleme. Cukortartalmú növények, gyümölcsök erjedése (pl. amikor "forr" a must) során keletkezik. A cukor elbomlik, és lesz belőle etil-alkohol és szén-dioxid vagy más néven mustgáz.

Ez egy enyhén savanykás ízű gáz, nem keverendő össze a szén-monoxiddal. Körülbelül másfélszer olyan nehéz, mint a levegő, tehát a mélyebb területeken, például pincékben összegyűlik, a levegőt kiszorítja és ezáltal oxigén-hiányos állapotot teremt. Ha valaki ilyen helyen tartózkodik, akár életét is vesztheti.

Azonban a szén-dioxidnak nem az az egyetlen hatása, hogy kiszorítja az oxigént a zárt helyiségből, és az oxigénhiány miatt áll be a halál, hanem azáltal, hogy egy toxikus vegyület, megfelelő koncentrációban fontos életfolyamatokat befolyásol. Hat a központi idegrendszerre, aminek jelei a szédülés, hányinger, illetve mentális zavar. Vagyis hiába tudna az ember fizikailag menekülni a szellemi funkciók zavara miatt nem lesz képes elhagyni a pincét, mert nem érzékeli, hogy mi történik vele. Ezért tapasztalható, hogy az újbor forrásának időszakában gyakran lesznek rosszul emberek a pincékben.

Megelőzés

Magyarországon évente 40-50-szer riasztják ilyen esethez a tűzoltókat. A riasztások körülbelül felénél viszont már nem tudnak segíteni, mert nagyon gyorsan létrejön a mérgezés, az eszméletvesztés és a haláleset. Megfelelő szellőzés kialakításával, valamint a hordók nagy térben történő elhelyezésével elkerülhető, hogy felhalmozódjon az erjedés közben keletkező szén-dioxid. A nagy borászati üzemekben ritka az ilyen jellegű baleset, mivel biztonsági berendezésekkel is fel vannak szerelve. Ugyanakkor egyszerűen meg is előzhető a baj, könnyen ellenőrizhető, hogy a helyiségben van-e mustgáz. Például gázérzékelővel, vagy egy meggyújtott gyertya is megteszi.

A meggyújtott gyertyát térdmagasságban tartva (vagy pálcára szerelve) kell lemenni a pincébe és leérve térdmagasságban elhelyezni. Ha a gyertya lángja menet közben vagy a pincében elhelyezve kialszik, akkor nagy valószínűséggel mustgáz van a helyiségben. Ilyenkor haladéktalanul a vissza kell fordulni, illetve el kell hagyni a helyiséget.

Ha baj van

Gyakori probléma, hogy megfelelő védelem nélkül próbálnak a segítségére sietni az összeesett, elájult embereknek. Bemennek a pincébe, fölé hajolnak, próbálják élesztgetni, és közben ők is belélegzik a veszélyes gázt. Így a segítők is könnyen bajba kerülhetnek, ezért senki ne próbáljon egyedül ájult ember segítségére sietni, mert nagyon könnyen ő is rosszul lehet. Minél hamarabb riassza viszont a tűzoltókat a 105-ös segélyhívó számon, mivel a mustgázmérgezést szenvedő embereket csak a tűzoltók tudják biztonsággal, légzőkészülék segítségével kimenteni.

Forrás: Lánglovagok

Borászkodunk, vagy mi...

Tegnap leszűrtük a cefrét. Nem nagyon erőlködtünk, leszedtük a törkölykalapot és a mustot egy szűrőn keresztül a ballonokba engedtük és ledugóztuk kotyogóval. A lé egyre ihatóbb, a savak elviselhető szintre csökkentek, kissé a cukorfoka is csökkent (15), biztos megindult a kádban az erjedés. Apropó kád: olyan borkőkiválások voltak az edény falán, mint valami öreg hordóban, pedig csak 4 napot volt benne a cefre. Alig tudtuk levakarni. Hogy ez normális-e azt nem tudjuk, de ilyen volt.
Ma is meglátogattuk a pincét, néhány szerszám miatt és persze ránéztünk a mustra is. A 14C fokban szép lassan, de folyamatosan kotyognak a kotyogók, a lé nem habzik nagyon (1 cm), semmi kosz nincs a tetején. A színe viszont nagyon durva! A kezünkről még a mai napig sem jött le a lilaság, múlt csütörtök óta, a ballonokban meg szinte fekete. Ha csak a színt kellene értékelni, akkor aranyérmes lenne. :-)

Szüret (frissített)

Mint azt már régebben megírtuk, kaptunk ajándékba kb 300 kg Baku (Bakó) szőlőt, ami egy 2 tőkéből álló lugason termett. Jól mutat, nagy árnyékot ad, az egész udvarra, de itt be is fejeződött a jó tulajdonságok rövid sora. Savas, alacsony cukorral bír, pergőszemű, apró, alig van leve, vastagkocsányú. Azért leszedtük, ledaráltuk, és jól otthagytuk héján erjedni. Pár nap múlva majd üvegballonokba töltjük, hátha lesz belőle valami érdekesség, ha más nem, hát ecet. Ja, a fokolásnál 16-ot mutatott az eszköz. Cukrozni nem akarjuk, mert minek.
Egy biztos: jövőre nem fogadjuk el a termést...
Ma (szombat) kiszaladtunk átkeverni a cefrét és meglepően jó ízű lett két nap alatt. Egyre édesebb, a savak már nem olyan élesek, az íze főleg szederre hasonlít. Talán hétfőn véget vetünk a szenvedésének, leszűrjük és ballonba töltjük. Összesen 128 liter befogadóképességű edényzetünk van, a többi levet selejtezzük, ezért nem is préselünk. Legalább azt sem kell elmosni utána. :-)

Egy kép és más semmi...

Pince

Elkezdtük a pince mélyítését. Kihordtunk pár köbméter földet, csak azért, hogy később visszahordhassuk. Kb 40 cm-t mélyítünk és oldalfalakat építünk a középső közlekedő mentén, majd a falak mögé visszahordjuk a földet, ezzel mintegy polcokat képezve ki két oldalt és a pince végén. Mivel kevés szőlőnk lesz, nagy hordókra nem is gondolhatunk, ezért pont elegendő lesz a "polcok" 60 cm mélysége. Erre tökéletesen fel lehet majd állítani az üvegballonokat, esetleg bortartályokat és a kis 60 literes kis hordók is elférnek. Külön öröm, hogy nem kell majd a földön fetrengeni fejtéskor és egyéb műveletek során. Hátrány lesz viszont, hogy a mélyítés miatt két lépcsőfok keletkezik, amin óvatlanul le lehet majd esni. Majd vigyázunk.
A szőlőnk a többi ültetvényhez hasonlóan siralmasan néz ki az egész nyáron kiszámíthatatlan időjárás miatt elmaradt permetezések, illetve a felesleges védekezések okán. Ha lelkiismeretesen kirohantunk vegyszerezni, akkor fél órán belül esett az eső. Vagy másnap. Tehát lutri volt az egész, és mi "nem nyert" szelvényt húztunk. Meg a szomszédok is. Kis öröm az ürömben, hogy míg nekik a termés nagy része eltűnt, vagy gyenge minőségű, addig nálunk "csak" leveletlenek a vesszők középmagasságban. Ha termőre fordítjuk és hasonló nyarak lesznek, mi is sírunk majd. De az egész országban gáz van.

Elmaradásaink

Leírhatnánk minden alkalommal, hogy kimentünk a hegyre permetezni, mert bizony kimegyünk néha. Kell is, mert az egész hegyen dühöng a peronoszpóra. Egyéb tevékenységre nem nagyon van időnk a sűrű munkabeosztás miatt (balatoni vendéglátóipar), meg mindkét fűnyíró beadta a kulcsot, de lelkiismeretesen ellenőrizgetjük az ültetvényt.
Ha túl leszünk a szezonon, a birtokon is beindul az élet, több okból is. Az egész ott kezdődött, hogy kaptunk ajándékba kb 200 kg Bakó (Baku) szőlőt, ami most még a tőkéken érik, de le kell majd szüretelnünk és bort kell belőle csinálnunk. Ehhez a tapasztalaton kívül nincs még használható darálónk, présünk, üvegballonunk, kotyogónk, ráadásul a pince is elég minimalista állapotban van. Ki kellene hordani 60 cm földet, új oldalfalakat építeni, meg lépcsőt is. A pinceajtó el van vetemedve, le kell cserélni. A présház teteje nem bírja ki a telet, azt is meg kell valahogy oldani. Cserép már van, csak a faanyag hiányzik hozzá. A falakat belül vakolni kellene, meg a vizet is be kell vezetni valahogy. Jó lenne, ha lenne már wc is, mert a szüret idején fontos lehet. :-)
Tehát itt tartunk jelenleg, megint tele vagyunk tervekkel, aztán meglátjuk mit sikerül megvalósítani belőlük.

Zöldtrágyázás...

A nagy esőzés után brutális módon növekedésnek indultak a gyomnövények, igazi meglepetés volt látni, hogy szinte ki sem látszanak a kis szőlőink a gazból. Az igazi bio módszert követve eszünkbe sem jutott a vegyszeres írtás, inkább a jó öreg rotakapához nyúltunk. Először 9.-én daráltuk be a sorközöket és megkapáltuk a tőkék tövét, majd 12.-én megismételtük ugyanezt, hogy a még megmaradt növényeket is elpusztítsuk. A 3 napi szünet megtette a hatását, a forró földben teljesen elszáradtak a gyomok. A szőlők köszönik szépen, jól vannak, nagy részét már kötözni kellett, enyhe peronoszpóra fertőzés megjelent, de kikezeltük őket. :-)
A gyümölcsösben megérett az áfonya, az egres és a ribizli, gyorsan le is legeltük mindet. A kis őszibarackfák is termettek pár szemet, jó aprókat és be is érlelték, ezeket is leszedtük, érdekes jellegtelen ízük van egyelőre.
A birtok a földmunka után:

Elmaradt bejegyzés (2010 Június 17)

Sajnos a rossz idő és a fejünk felett összecsapó hullámok lehetetlenné tették a szokásos birtoklátogatást és a blogírást is. (Meg a lustaság...)
Azért emlékezetből megírjuk, hogy 17.-én voltunk cseresznyét szedni, bizonyítván a családnak, hogy haszna is van a birtoknak, nem csak a munkát -és pénzt- öljük bele feleslegesen.
Ha már ott voltunk és az időjárás is megfelelő volt, permeteztünk egyet a szőlőben és a gyümölcsösben is. Megejtettük a kihagyhatatlan fűnyírást is, de maradt még a pince előtt is némi gyep. Mostanra az talán az almafák aljáig nőtt, úgyhogy meg kell tanulnunk kaszálni...
A hét végén biztosan kimegyünk kapálni, rotálni, permetezni, csak a szabadidő hasznos eltöltése céljából. :-)

Eső után...

...illik azonnal rohanni a permetezővel, hogy megóvjuk a szőlőt a kártól. Hát ez nálunk mára halasztódott, de minden rendben, semmilyen probléma nem mutatkozik a kis szőlőkön, egészségesnek tűnnek. Még nem egyformák, vannak kisebbek (3-4cm), de akad amelyik a 40cm-t is elérte már

Az esőnek hála, a fűnyírás sem maradhatott el, 26 fokban visszasírtuk a régi szép időket, amikor mindenhol kiégett a gyep. Most bezzeg alig viszi a 4LE-s gép a 30 centis füvet, ami olyan sűrű, mint a kefe és olyan vastag (telt), mint valami spenót.

A gyümölcsfákon megjelentek a tetvek, adtunk a pofájuknak Bi58-cal, egyéb gondjuk szerencsére nincs.

Mai kedvenc képünkön már messziről látszanak a kis szőlőink:

Gratuláció

Ha az érintett nem írja meg, megtesszük mi! :-)

A Duna-menti Szent Orbán Borrend május 22.-én tartotta az idei Orbán napi ünnepségét, amelynek keretein belül, a jó borai mellett a szerénységéről ismert Schmidt Attila elnyerte a kistérségi "Év borásza" kitüntető címet.

Gratulálunk Attila!

A jó szomszédok figyelnek minket.

Akinek nincs szőlője, fogalma sincs milyen jó érzés közel 30 fokos hőségben, szélcsendben kapálni, rotálni és permetezni. Aki látott már ilyet, az úgy gondolhatja, hogy ebben az a legjobb, amikor végre kész van.
Persze mi nem így állunk a dologhoz, mi örömmel vetettük bele ma (is) a fent említett tevékenységekbe és végigcsináltuk vér nélkül, de sok verejtékkel. Hogy mi volt benne a jó? Amellett, hogy a sajátunkat műveljük és látjuk a fejlődést, sejtjük a végeredményt, kimondottan tetszett, hogy a szomszédok már ránk kiáltanak, köszönnek és elmesélik, hogy milyen szépen nőnek a szőlőink, figyelik napról napra, szinte rájárnak a birtokra. Tavaly ilyenkor még furcsaságnak számítottunk a hegyen, kinevettek, hitetlenkedtek, de úgy néz ki, mostanra befogadtak. Azért akad pár gúnyos megjegyzés: "mintabirtok", meg "a legszebb ültetvény a hegyen", de mi ezeket bóknak vesszük és erőt merítünk belőle, mert még mindig jobb ha irigykednek, mintha sajnálnának. :-)
Az esős időszak nem viselte meg  a szőlőt annyira, mint gondoltuk, a gaz sem burjánzott el túlzottan, ezért viszonylag könnyedén felrotáltuk a sorközöket és megkapáltuk a tőkék között.
Kibontottuk az összes csirkét és leszedtük a harmatgyökereket és azt a pár hajtást, amit az alany tolt ki magából. Aztán visszatakargattuk őket, majd permeteztünk egy kis híg Bordói porral és Rubigannal.
Szépen fejlődnek a tőkék, a legelmaradottabbak is elérték a 10 cm-t, de a nagy része a 20-on is túl van már. A legszebb Zenitünk 35 cm!

A szőlő után, mintegy kedvtelésből megpermeteztük a gyümölcsfákat is. Elég változó lesz a gyümölcstermésünk idén, mert virágzáskor változó időjárás volt. Van, amelyik pont napos időben virágzott, ezek rogyásig lesznek (almák), de a sárgaszilva egyetlen szemet sem fog teremni. Kár, mert igazán jó lekvár lett belőle tavaly. Idén az almabor lesz a sláger, meg a pite! :-)

Elmélkedés és az első permetezés.

Érdekes dolog az örökség. Az ember egy teljesen lepusztult szőlőültetvény láttán rövid tanakodás után csákányt,  baltát ragad és kiírtja a régi szőlőt. Ez boldoggá teszi, mert kitárul előtte a lehetőségek széles tárháza, azt ültet és úgy, ahogy neki tetszik. Megtervezi, szervezi, vásárol, ültet, majd örül, ha kikel a szőlő. A fene vigye a régit, úgyis előnytelen fajta volt, még előnytelenebb térállással, művelésmóddal.
Aztán felfedezi, hogy a két sarokban nem sikerült teljesen megszabadulni a Kadarkától, egy-egy tőke megúszta a kivágást. Onnantól mint a szeme fényére, úgy vigyáz a két kis hajtásra, nehogy bajuk essék. Mi így jártunk és nem bánjuk, hogy azért megmaradt valami az örökségből:

Tegnap volt egy kis száraz időjárás, hamar meg is permeteztük a kis szőlőinket, meg a gyümölcsfákat. Rubigan és egy kevés Bordói por került a permetezőbe, hogy nehogy megperzseljük a fiatal leveleket. A gyümölcsfák csak grátisz kapták a szórást, mert semmilyen kártevőnek nem láttuk nyomát, hála a kora tavaszi lemosásoknak, meg a szerencsének. A szomszéd nem járt ilyen jól, mivel szétment a térde, nem volt ideje kimenni a hegyre, a barack/cseresznyefáin ez meg is látszik:

A munka végén lefotóztuk a legszebb Zenit hajtásunkat is:

Megint csak képek

Három kép

Ottonel muskotálySzürkebarátZenit

Ötletlopás és fűnyírás

Ma ismét a fűnyírásé és a permetezésé volt a főszerep, szépen kiszórtuk az öko-bio Bordói port, takarékosan, hogy itthonra is jusson a gyümölcsfákra és a csemegeszőlőre. Apropo szőlő: Megjelent az első hajtás az Ottonel muskotályon! Kibújt a csirkéből és most büszkén nyitogatja a kis leveleit. Természetesen nem a leendő kordonban, hanem a pihenő mellett, de ennek is rettentően tudunk örülni! :-)

Lépcső:
Az adonyi szőlőhegyen Attisch kollegánál láttunk egy viszonylag olcsó és tartós megoldást a hegyre vezető lépcső kialakításához. Nem túl esztétikus, de praktikus és ezzel a módszerrel sok zúzódásos baleset is megelőzhető. Hogy mi is ez? Használt autógumi! Persze nem annyira környezetbarát, de sokkal inkább az, mintha elégetnénk! Ráadásul a rotakapát és a fűnyírót is "zökkenőmentesen" fel lehet rajta vonszolni és a kialakításnál az abroncs kerek volta miatt bárhol lehet vele kanyarodni, ha éppen egy fát akarunk kikerülni, ami az egyenes vonalú lépcsőbe pont beleesne. Aztán ha mégis meggondoljuk magunkat, hogy másik lépcsőt akarunk, vagy éppen máshol akarjuk kialakítani, egyszerűen felszedjük és áthelyezzük.
Kialakítása rém egyszerű: az első guminak lapáttal készítünk egy lapos helyet, lefektetjük és fölötte a következő fok helyéről kitermelt földdel megtöltjük a belsejét. A kiemelt föld helyére jön a következő gumi és így tovább, míg fel nem érünk a hegytetőre, vagy el nem fogy a gumikészlet. Nekünk jelenleg 44db gumi van a birtokunkban, de ígéretünk van akár több száz db-ra is, tehát könyörtelenül végigcsináljuk.

Tavaszi munkák

Ma ismét a lovak közé csaptunk! Felrotáltuk a szőlőt, a gazosodás miatt, na meg így sokkal esztétikusabb, már nem mondhatják, hogy miénk a legelhanyagoltabb birtok a hegyen. Hasonló okokból lenyírtuk a füvet mindenhol, irtottunk egy kis bozótost, metszegettünk, ágat égettünk, beszélgettünk a kertszomszédokkal, mert nagyjából mindenki kivonult dolgozgatni. Olyan zsongás volt a hegyen, mint szüretkor!

Képek:

Tavaszodik

Már második napja próbálom feltölteni ezt a kommentet, de a blogspot nem akarja.
Talán most sikerül:
Igen, feltartóztathatatlanul jön a jó idő, és vele együtt szaporodnak a munkák is a birtokon. No nem a szőlővel, mert azok még ki sem dugták a rügyeiket a földből, hanem a gyümölcsfákkal és a talajjal. A fák megkapták a Vegesol lemosó permetezést, lenyestük az ágvégekről a száraz részeket, kicsit tereprendeztünk, meg fotóztunk.

Az új telepítésű gyümölcsösben szépen nekiindult a fű növekedése, ideje beizzítani a fűnyíról, ne legyen már annyira csend a hegyen.

Sajnos a szőlőben a gyomok sem tétlenkednek, úgyhogy a rotakapa is munkára lesz fogva, amint a tegnapi eső kicsit felszárad.

Képek:

Guyot és borkóstoló

Vasárnap késő délelőtt érkeztünk Adonyba, Attisch borosgazdához és némi navigációs segítséggel fel is találtunk a szőlőhegyre.
Talán a legszebb pincesort találtuk a hegyen, amit valaha is láttunk. A hosszan elnyúló, keskeny, szurdokszerű, kanyargós út rendben tartva, a présházak környezete tiszta, rendezett, az épületek
-régi és új- különbözőségük ellenére jól illeszkednek bele a hegy hangulatába. A birtokok szorosan
egymás mellett vannak, de kerítés nem nagyon van, ahol mégis, ott a kapu szélesre tárva, az arra
járónak az az első benyomása, hogy bármelyik udvarra betérve szívesen vendégül látják egy pohár
borra. Csendes és madárfüttyös az egész környék.

Vendéglátónk portája is csalogatóan árnyas, kis asztallal és padokkal a présház előtt. Maga a pince
1955-ben épült, amit a néhány téglába vésett évszám és a munkások monogrammja is bizonyít. Az
épületbe lépve rögtön érezhető a hely múltja, amit a tulajdonos igyekszik megőrizni, kiegészítve a
saját stílusával és erekjéivel, a kandallóval kezdve, a borversenyek emléklapjain át, a fenyőfa
lambériáig.

A pince nem süllyesztett, viszont négy méter vastag földréteg borítja, így kellemesen hűvös.
Itt el is időztünk egy darabig, mivel a házigazdánk egy kis borkóstolót rögtönzött a fehér
tételekből. Miután kevés tapasztalattal bírunk a borfogyasztás/kóstolás terén, csak azt tudjuk
elmondani, hogy kellemes, jól iható borokat kóstoltunk, egy vegyes fehérrel kezdve, ami az elmondás
alapján tényleg vegyes, aztán jött egy Olaszrizling házasítás(?), majd egy Kékfrankos rozé és végül
egy tiszta rizling. Ez utóbbi ízlett legjobban, de a rozét is dícséret illeti.

Délben a jó gazda ebédelni hívja a vendégeit, így jutottunk el Adony másik végébe, ahol a
háziasszony királyi lakomával várt minket. Mire a kávéig jutottunk, sikerült degeszre tömni
magunkat, ami nem csoda, hisz alig bírtuk abbahagyni az evést. Még kukoricaprószát is kaptunk, igazi
sütött szilvalekvárral, amiről gyermekkori emlékek derengtek fel bennünk.
Rövig pihegés után irány vissza a szőlőbe, mert a munka nem vár, és látogatásunk egyik célja az
volt, hogy megismerkedjünk (élőben) a Guyot metszésmóddal.

Persze a pince mellett nem lehet csak úgy elrohanni, be kell térni és rátérni a délelőtt hanyagolt
vörösborokra. Ezekhez még kevesebbet értünk, mint a fehérekhez, de ismét elmondhatjuk, hogy kellemes
élményekkel gazdagodtunk. Zweigelt és Kékfrankos, mindkettő kínálja magát, mindkettő igazi
egyéniség, ahogy melegszik a pohárban, úgy bukkannak fel az újabb illatok és ízek, egyre jobb. A
gazda büszkesége a Kékfrankos, ez nem is csoda, tényleg ez a bor a pince "zászlósbora".
Miután kiélveztük a borokat, felkerekedtünk, hogy tanuljunk is valamit és alkossunk valami
kézzelfoghatót. Felmentünk a szőlőbe és végighallgattuk az egyes Guyot metszésmód helyes
kivitelezésének elméletét. Elmondva sokkal egyszerűbb, mint egy-egy szakkönyvben leírva. Hát még a
gyakorlatban! Sokkal kevesebb ollócsattogással jár, mint a hagyományos kordonos metszés, ráadásul
minden évben okosan alakíthatjuk a tőkét kedvünkre. Hajtásválogatás után egy jól
átlátható, könnyen kezelhető lombfalat alkot, ami a növényvédelemkor és a szüretkor mutatja meg
igazi előnyeit. Természetesen nem hagyhattuk, hogy a gazda csak megmutassa a munkát, bele is
szóltunk sőt, bele is nyúltunk, tehát az idei termésben a mi "munkánk" is érezhető lesz. :-)

Estefelé szedelőzködtünk, hogy időbe hazaérjünk, de a pince ismét útba esett, ahol még egy kis
rozéval terveztünk búcsúzkodni, de emellett egy meglepetés is várt: egy palack 2002-es Kékfrankos,
ami tényleg meglepő volt a fiatalosságával, frissességével. Nem csoda, hogy nehezen indultunk
hazafelé, vonakodtunk otthagyni ezt a kis Dunamenti ékszerdobozt, a baráti hangulattal és a jobbnál
jobb borokkal. Köszönjük a Schmidt családnak a meghívást és a vendéglátást, remélhetőleg mihamarabb
viszonozhatjuk. Külön köszönet az ebédért, a sok tulipán, nárcisz és jácint hagymáért! :-)