Prés, daráló

Kedvet kaptunk Attisch kollegától az örökölt présünk felújítására, ezért kimentünk a hegyre és hazacuccoltuk az eszközöket. Eddig fel sem tűnt, hogy mennyire rossz állapotban vannak, mint ahogy az sem, hogy hiánytalanul minden megvan hozzájuk. Ez azért öröm tud lenni!
A prés farésze nagyrészt korhadt, penészes, a vasrészekről lekopott a festék és rozsdapettyes. A fej rározsdásodott az orsóra, az ugróékekre vastagon rágyógyult valami zsírféleség.
A daráló gyönyörű! Valaki lemázolta szép bordóra, ami alapjába véve nem lenne baj, de a festés előtt elfelejtette lepucolni, zsírtalanítani, ezért helyenként felszakadozott a festék. Persze rozsdáll rendesen. A másik gyönyörűség az utolsó használatkor rajtamaradt, és azóta szépen rácementálódott szőlőhéjdarabok.
Első lépésként szétszedjük és lemossuk mindkét szerszámot, hogy lássuk érdemes-e egyáltalán rendbehozni, vagy egyszerűbb újat venni. Na igen, mondhatnánk, hogy egyszerűbb, de mégis valami azt súgja, hogy amint a pince, ezek is az örökség részét képezik és ha évtizedekig jól együtt tudtak "élni", akkor kár lenne elszakítani őket egymástól. Járt utat a járatlanért...
Az egész project csak holnap indul, ma csak annyi időnk volt, hogy kipakoljuk és lefotózzuk a két öreget: