A jó szomszédok figyelnek minket.

Akinek nincs szőlője, fogalma sincs milyen jó érzés közel 30 fokos hőségben, szélcsendben kapálni, rotálni és permetezni. Aki látott már ilyet, az úgy gondolhatja, hogy ebben az a legjobb, amikor végre kész van.
Persze mi nem így állunk a dologhoz, mi örömmel vetettük bele ma (is) a fent említett tevékenységekbe és végigcsináltuk vér nélkül, de sok verejtékkel. Hogy mi volt benne a jó? Amellett, hogy a sajátunkat műveljük és látjuk a fejlődést, sejtjük a végeredményt, kimondottan tetszett, hogy a szomszédok már ránk kiáltanak, köszönnek és elmesélik, hogy milyen szépen nőnek a szőlőink, figyelik napról napra, szinte rájárnak a birtokra. Tavaly ilyenkor még furcsaságnak számítottunk a hegyen, kinevettek, hitetlenkedtek, de úgy néz ki, mostanra befogadtak. Azért akad pár gúnyos megjegyzés: "mintabirtok", meg "a legszebb ültetvény a hegyen", de mi ezeket bóknak vesszük és erőt merítünk belőle, mert még mindig jobb ha irigykednek, mintha sajnálnának. :-)
Az esős időszak nem viselte meg  a szőlőt annyira, mint gondoltuk, a gaz sem burjánzott el túlzottan, ezért viszonylag könnyedén felrotáltuk a sorközöket és megkapáltuk a tőkék között.
Kibontottuk az összes csirkét és leszedtük a harmatgyökereket és azt a pár hajtást, amit az alany tolt ki magából. Aztán visszatakargattuk őket, majd permeteztünk egy kis híg Bordói porral és Rubigannal.
Szépen fejlődnek a tőkék, a legelmaradottabbak is elérték a 10 cm-t, de a nagy része a 20-on is túl van már. A legszebb Zenitünk 35 cm!

A szőlő után, mintegy kedvtelésből megpermeteztük a gyümölcsfákat is. Elég változó lesz a gyümölcstermésünk idén, mert virágzáskor változó időjárás volt. Van, amelyik pont napos időben virágzott, ezek rogyásig lesznek (almák), de a sárgaszilva egyetlen szemet sem fog teremni. Kár, mert igazán jó lekvár lett belőle tavaly. Idén az almabor lesz a sláger, meg a pite! :-)