Lassan haladunk.

Már rég nem írtunk, pedig a munkálatok folytatódnak. Mostanában a kb 4 éve kiásott vízvezeték-árkot temetjük be, mert szerintünk egy pincéhez szükségtelen a klórtartalmú csapvíz. Megfelelő tárolókban össze lehet gyűjteni annyi esővizet, ami elegendő lesz a hordók mosásához és minden egyébhez. Úgyis azt tervezzük, hogy új tető alá tesszük az egész építményt, mivel a réginek a szerkezete elég elhasznált állapotban van. És ha már új tető, akkor kicsit nagyobb lesz a réginél. Mindkét oldalon nagyobb távolságot hagyunk a faltól, hogy az eső ne verje és ugye a nagyobb tető alá egy kisebb szobát is be lehet suvasztani az esetleges ottalvós rendezvények miatt és a vízgyűjtő felület is jóval nagyobb lesz.
Tehát az árok betemetése. Ezt épp a feljáró közepére sikerült ásnia a "mesterembernek", ezért most csak gyalog lehet a pincét megközelíteni és a sódert, cementet, egyéb építőanyagokat elég nehéz lenne farzsebben felhordani 60-70 méterrel odébb. Úgyhogy most ásunk, kapálunk, lapátolunk, változó sorrendben, hogy minél előbb megkezdhessük az átépítést.

Ma kamatoztattuk a tegnap tanultakat, megmetszettük az itthoni csemegeszőlőnket. Nem sok, mindössze 23 tőke de eddig nem sok örömünk telt benne, mert ha volt is termés, az savanyú, éretlen volt, pedig koraiként vettük őket. Ha vártunk vele október közepéig, akkor meg lerothadt az egész. Most megnéztük a tőkéket, és rájöttünk a hibára: fiatal koruk ellenére túl voltak terhelve. Nem kicsit, nagyon! Van köztük olyan, amelyik 3 bakon 12 vesszőt volt kénytelen nevelni. Most mindet bakonként 2 rügyre metszettük, remélhetőleg szeptemberben érett, édes termésről számolhatunk be.

Kint a pincénél is jártunk, felmértük a telepítendő szőlő helyét. Az erre megfelelő terület 20X12 m, tehát 240 négyzetméter. Nem sok, de még így is több, mint amennyit a saját borfogyasztásunk kívánna. Ennek megfelelően nem is zsúfoljuk túl. 1 méterenként 60 cm-es árkokat ásunk 60-70 cm mélyen, amibe ajándék lótrágyát teszünk, majd fordított sorrendben visszaforgatjuk a földet. A sorközöket füvesítéssel tesszük ellenállóvá a lemosódás ellen. Az eredeti forgatásnál igaz, hogy az egész területet forgatni, trágyázni kellene, de első nekifutásra ezt is elegendőnek ítéljük. Úgy tervezzük, hogy később 4-5 évenként a sorközökbe forgatunk szerves trágyát, egyik, majd másik oldalról. Így nagyjából egyenletesen el lesz látva a szőlő tápanyaggal.

Tanulni, tanulni, tanulni...

A mai nap kedves barátainknál voltunk Ságváron, metszést tanulni, így alkalmunk nyílt összevetni a Prohászka féle Szőlő és bor könyvben tanultakat a gyakorlattal. A szőlő Otello, bakművelésű, 2 rügyre metszve. Először teljesen másnak tűnt az elmélet és a gyakorlat, de a második sornál már magától értetődők a mozdulatok és szinte szóról szóra a könyv szerint "dolgoztunk". A munka utáni kolbászos, szalonnás, lilahagymás korai ebéd is emlékezetes volt, amihez a hideg szél miatt a tavalyi Bianca borból forraltunk egy keveset.

Dolgozni, dolgozni, dolgozni...

Ma ismét nekiveselkedtünk a pince környékének, főleg a pince mögötti területet és az északi oldalt tisztítottuk meg. Az előbbit a derékig érő elefántfűtől és az ujjnyi meggyfahajtásoktól, az utóbbit pedig az évek során felhalmozott fahulladéktól, ami levágott ágakból, használt karókból, elkorhadt gerendákból állt. Érzésünk szerint rengeteget dolgoztunk, de látszatra nagyjából semmit. Sejtettük, hogy nem lesz könnyű, de ennyi megpróbáltatásra nem számítottunk. Ennek ellenére nem adjuk fel!

Pár kép:








A pince mögött volt a dzsungel.







Találtunk pár tőke szőlőt is. (állítólag kék kecskecsöcsű)







A pince hátulról nézve.

Kincskeresés

A pincével együtt örököltünk egy lakókocsit is, de eddig nem fordítottunk rá figyelmet, mert (a kutyát sem érdekelte), eléggé lelakott állapotban van és körülnőtte a bozót. Ma megközelítettük és kinyitottuk, hogy felmérjük, miként tudjuk elszállítani (megszabadulni tőle). Állapota hasonló, mint a présházé volt, vagyis térdig állt benne a szemét, üres üvegek, ételmaradék, ruhák, újságok, és könyvek. Igen KÖNYVEK, nem is akármilyenek! Mintha direkt nekünk tárolták volna le, hogy hiányos szőlész-borász szaktudásunkat bepótolhassuk.
A kincsek listája:
Kozma Pál: A szőlő és termesztése I. II. (Akadémiai Kiadó Bp. 1993)
Kriszten György: Tavasztól tavaszig a szőlőben (M.G. Kiadó Bp. 1979)
Csepregi Pál: A szőlő metszése (M.G. Kiadó Bp. 1968)
Dr. Csepregi Pál: A szőlő metszése, fitotechnikai műveletei (M.G. Kiadó Bp. 1982)
Bognár K. - Mercz Á.: Szőlőművelés, borkészítés (Mezőgazda Kiadó Bp. 1995)

Ezeknek most nagyon örülünk, de a lakókocsival még nem tudjuk mi lesz. (Kb a kutyát sem érdekli) :-)