2010. október 17., vasárnap

Meglátogattuk a pincét

Kíváncsiak voltunk a "borunkra", a birtokra, meg úgy általában hiányzott a hegy. Meglepően sokan voltak kint ma Berényben, annak ellenére, hogy egész nap nyirkos, párás idő volt, a Napot csak néha láttuk, akkor is csak homályosan. Nehezen értünk oda a pincéhez, mert majd' mindenki megállított pár szóra: hogy vagyunk, mi van a borral, nem unjuk-e még a szőlészkedést, stb. Mindenre készségesen válaszolgattunk, udvariasan végighallgattuk az idei termés okán elhangzott panaszáradatot, közben lassan oldalaztunk a birtok felé.

Az alma szépen beérett, alig néhány potyogott a fa alá, a többit leszedtük, lett vagy 40 kiló (jó kis almás lepény... hmmm.). A naspolya még olyan mint a beton, várni kell vele. Amúgy szép nagyok, egészségesek.

Végre rászántuk magunkat, hogy megkóstoljuk a borunkat. Érdekes ízei vannak, az biztos! Ahogy boldogult Ötvös Csöpi mondta egykor: "savankás". Na nem bántóan savanyú, de mit is várjunk egy max 16 MM fokú musttól... Illata, mint a szederé, íze, mint a málnáé. :-) Tényleg valami pirosgyümölcsös zamata van neki. Vittünk belőle a szomszédnak is (65), aki sokkal tapasztaltabb borfogyasztó, mint mi. Kóstolás előtt felajánlottuk, ha ihatatlannak minősíti, elviheti kifőzetni az egészet. Amikor megízlelte, felcsillanó szemmel közölte, hogy ezt márpedig nem szabad főzdébe adni! Szerinte ugyanazt az ízt tudja ez a szőlő, mint 30 éve, mikor a hegyre hozták azt a néhány tőkét. Az  övé kipusztult pár éve, de ettől a pár kortytól nosztalgikus hangulatba került az öreg.
De jó is lett volna még néhány fok abba a mustba...