Nem akar vége lenni ennek télnek, de lehet, hogy csak türelmetlenek vagyunk? Tavaly ilyenkor már javában tevékenykedtünk, igaz, akkor volt is mit. Most legfeljebb nézelődni tudunk a pince körül és a (leendő) szőlőben, ellenőrizzük a gyümölcsfák vadkár elleni védelmét és kicsit bosszankodunk, ha mégis rágás történt. A présház körül ellapátoljuk a fal tövéből a havat, hogy olvadáskor ne szivárogjon a vályogba a víz. Ezen kívül semmi említésre méltó nem történik, hacsak nem a pincével szemben levő dombon futkározó szarvasok, mert van belőlük elég. Főleg tehenek, de néha egy-egy bika is feltűnik magányosan. Sajnos lefotózni még nem sikerült őket, mert akármennyire is ráérősnek tűnnek, szélvész módjára száguldanak el a legkisebb mozdulatunkra is.
Unalmunkban az itthoni csemegeszőlőből vágtunk néhány vesszőt, gyökereztetés céljából, hátha tudunk cserépben bonsai-t nevelni belőle. Ha sikeres lesz a project és sok megered, talán egy kisebb lugast is nevelünk belőlük a ház mellett.