Elmélkedés és az első permetezés.

Érdekes dolog az örökség. Az ember egy teljesen lepusztult szőlőültetvény láttán rövid tanakodás után csákányt,  baltát ragad és kiírtja a régi szőlőt. Ez boldoggá teszi, mert kitárul előtte a lehetőségek széles tárháza, azt ültet és úgy, ahogy neki tetszik. Megtervezi, szervezi, vásárol, ültet, majd örül, ha kikel a szőlő. A fene vigye a régit, úgyis előnytelen fajta volt, még előnytelenebb térállással, művelésmóddal.
Aztán felfedezi, hogy a két sarokban nem sikerült teljesen megszabadulni a Kadarkától, egy-egy tőke megúszta a kivágást. Onnantól mint a szeme fényére, úgy vigyáz a két kis hajtásra, nehogy bajuk essék. Mi így jártunk és nem bánjuk, hogy azért megmaradt valami az örökségből:

Tegnap volt egy kis száraz időjárás, hamar meg is permeteztük a kis szőlőinket, meg a gyümölcsfákat. Rubigan és egy kevés Bordói por került a permetezőbe, hogy nehogy megperzseljük a fiatal leveleket. A gyümölcsfák csak grátisz kapták a szórást, mert semmilyen kártevőnek nem láttuk nyomát, hála a kora tavaszi lemosásoknak, meg a szerencsének. A szomszéd nem járt ilyen jól, mivel szétment a térde, nem volt ideje kimenni a hegyre, a barack/cseresznyefáin ez meg is látszik:

A munka végén lefotóztuk a legszebb Zenit hajtásunkat is: