Valami elindult...

Összefogtak a magyar pincefalvak

Györköny, Monor, Páty és Ócsa hozta létre a magyar pincefalvakat óvó és népszerűsítő szövetséget. A présházakból, pincékből álló pincefalvak többnyire kis falvak mellett eldugva, gyönyörű környezetben találhatók.

A magyar pincefalvakban meglévő népi építészeti és kulturális örökségek megőrzése, értékvédelme és bemutatása érdekében négy település csatlakozásával létrejött a Magyarországi Pincefalvak Vidékfejlesztési Szövetsége. Az alapító okiratot a székhelyül választott Tolna megyei Györkönyben írták alá.

Györköny, Monor, Páty és Ócsa, pontosabban az ezen településeken működő civil szervezetek hozták létre egyéves előkészítő munka után a Magyarországi Pincefalvak Vidékfejlesztési Szövetségét a Györkönyi Pincehegyért Egyesület elnöke, Györköny polgármestere kezdeményezésére. Braun Zoltánt a szövetség elnökévé választották, a székhely Györköny lett.

Braun Zoltán az MTI-nek elmondta, Magyarország sok településén találhatóak még pincefalvak. Ezek általában nem a nagy borászatok árnyékában, hanem kis falvak mellett eldugva, gyönyörű környezetben, sok esetben szinte ismeretlenül. Jellemzőjük, hogy a település lakott területeitől, illetve a szőlőültetvényektől elkülönülten épültek fel.

„Pincefalunak minősül az a szőlő- és borfeldolgozására alkalmas présházakból, pincékből álló épületegyüttes, amely egy különálló rendezési övezetben, területen, a település területén jött létre. Az itt kialakult közösségi létforma, az építészeti és természeti környezet a település kultúrájának, hagyományainak és arculatának szerves és meghatározó részét képezi” – fogalmazott Braun Zoltán.

Hangoztatta, szeretnék ezeket a kihalástól megóvni, a bennük rejlő értékeket megőrizni, másoknak megmutatni együtt, közös erővel. Azt, hogy pontosan mi tekinthető pincefalunak, szakmai szervezeteket is bevonva, rövidesen egzakt módon meg fogják határozni.

A györkönyi pincehegy 11 hektáros területén 330 présház van, és bár a szőlővel való foglalatosság, a borkészítés egykor szinte az egész falut eltartotta, ma már nem éri meg ezzel foglalkozni, a pincehegy már nem biztosít megélhetést. Ugyanez a többi pincefalura is elmondható, mint ahogyan az is, hogy ezek a folyamatok építészeti szempontból is nyomot hagytak a présházakon, sok került romos állapotba; az esetleges felújításokat a környezet, az építészeti hagyományok figyelmen kívül hagyásával végezték el.

Egyes pincefalvakban – mint például Monoron – elértéktelenedtek, és olcsón cseréltek gazdát ezek a komfort nélküli ingatlanok, amelyeket alacsony jövedelműek lakásként használnak, amiből mindenféle bonyodalom, rendetlenség származik. Ezt már Kugel György mondta el az MTI-nek. Ő a Monor Környéki Strázsa Borrend és a Monori Borút Egyesület képviseletében vett részt az új szövetség alapításában.

A zömében több száz éves pincefalvak, ahol vannak építészeti szempontból értékek is, főként azért érdemesek a figyelemre, mert a közösségi élet színterei voltak és lehetnek - vázolta Kugel György. Az a cél, hogy erre ráirányítsák a figyelmet. Ennek eszköze a közös marketingmunka, az anyagi források összpontosítása, pályázati lehetőségek kiaknázása, a tapasztalatok, ötletek cseréje, jó gyakorlatok átültetése.

Forrás: Travelo.hu

Két kép

Régen és most

Szépen megnőttek

Majdnem minden nap

megyünk Berénybe, kapálunk, permetezünk, lessük a szőlőt, ahogy növekszik, nyírjuk a füvet, meg a szokásos meló.
A szőlő még mindig majdnem 100%-os, a 150 oltványból egyetlen egy pusztult el, de az is csak azért, mert a pihenő mögött pont rácsepegett az eső, ami lemosta róla a földkupacot, így megfagyhatott. Ez legyen a legnagyobb kárunk! :-)
A leglátványosabb munkánk a lépcsőzetesség kialakítása volt. Sokat szenvedtünk, hogy kiötöljük a tőkék helyét, végül úgy döntöttünk, hogy közvetlenül a "lépcsőfokok" alatt lesznek a legjobb helyen. Így legalább nem tud kimosódni a föld egy-egy nagyobb eső esetén. Hasonló célból füvesíteni is fogunk, már meg is vettük a magot, remélhetőleg ki is kel és akkor eladhatjuk a kapát a szomszédnak. :-))

Képek a lépcsőről, meg egyebekről:

Tavaszváró

Nehezen múlik a tél, így tétlenül. Persze néha kimegyünk a hegyre, ha unatkozunk és valami "halaszthatatlan" dolog jut eszünkbe. Pl még december végén lefejtettük a "bort" a seprőről. Nem lett édesebb, de a savai tompultak kissé. Illatra, ízre gyümölcsös, de a jó bortól még igen messze van. Első próbálkozásnak megfelel, legfeljebb nem nagyon kínálgatjuk. :-)
A múlt héten, amikor jobb idő volt, ismét kiugrottunk, hogy megmetsszük a gyümölcsfákat, meg adtunk nekik egy kiadós rezes-kénes lemosást, hogy a lekünk megnyugodjon kissé. Ezt majd még egyszer megismételjük március elején, biztos ami biztos.

Jobb híjján itthon tervezgetünk, főleg a présház ad fejtörésre okot. A tető mostanra siralmas állapotba került, emiatt áznak a falak, még jó, hogy nem volt nagyobb csapadék ősz óta. Viszont ami becsorgott a falakra, szépen be is penészesedett. Az épület előélete (hajléktalanszálló) miatt is arra jutottunk, hogy jobban járunk, ha porig bontjuk az egészet. Legalább lesz miről írni minden nap... :-))
Az új épület abban fog eltérni az elődjétől, hogy lesz alapja, magasabban lesz a padlószint, és igazi téglából készül majd. Kicsit megnöveljük a méretét is, hogy kényelmesen elférjen minden a zárt ajtók mögött. Egy kisebb szoba is lesz majd, hogy ne kelljen minden nap hazarohangálni alvási céllal, másnap meg vissza. Bevezetjük a vizet is, lesz fürdőszoba, konyha, tiszta luxuskörülmények...
Bár már ott tartanánk.

Unalmas november

Most, hogy vége a vegetációs időszaknak, nem nagyon történik semmi a szőlőben. Ma is kiugrottunk két eső között (érdekes, a hegyen nem esett), hogy ellenőrizzük a birtokot és ha már ott voltunk eltettük télire a tőkéket. Legalább 30 cm vastag földet kupacoltunk köréjük, hátha komoly fagyok lesznek télen. Ezzel együtt elkezdtük a lejtő lépcsőssé alakítását, mert az idei esők némileg lemosták a földet. Nem nagyon, de mégis. A támrendszert is kedvezőbb lesz úgy elhelyezni, hogy a sorokban kb vízszintes a talaj.
Megnéztük a bort is a pincében, az egyik ballon elkezdett újra forrni, legalábbis a kotyogó épp akkor "kottyant", amikor odaértünk. Meglepő, hiszen már must korában sem volt benne túl sok cukor, a fene tudja mit erjeszt most...