Gyümölcsfák

Végre saját ültetésű gyümölcsfák vannak a kertben. Na nem sok, mindössze két fa, de azok nem akármilyenek! Sikerült beszerezni a kedvencünket, a Nashi (Hosui fajta) körtét, más néven Ázsiai körtét. Lássuk mit is ír róla a Terebess Lexikon:

Japán körte - Nasi

A "nasi" Japánban termesztett körtét jelent, más országokban ezt a gyümölcsöt különböző nevekkel illetik, pl. vízikörte, ázsiai körte, almakörte, körtealma ...
Több tulajdonságban is eltér az európai körtétől. Nemcsak a gyümölcs alakja, színe, beltartalmi értékei térnek el, hanem az érési típusa is.
A nasi gyümölcsei fán beérők, a fogyasztási érettség eléréséhez még a késői érésű fajtáknál sincs szükség utóérlelésre.
A japán körték gyümölcse szilárd, mégis ropogós és lédús (85-86 %-a víz).
Kevesebb energiát tartalmaz, mint az alma vagy a körte. Ugyanakkor magas a cellulóz-, hemicelluóz- és pektintartalma, ezért táplálkozásbiológiai szempontból nagyon előnyös.
A körtefajtákhoz hasonlóan a nasifajták idegen megporzást igényelnek, ezért telepítéskor 2 esetleg 3 fajtát kell együtt ültetni.
Japánban a túlkötődés miatt a legtöbb fajtát kézzel ritkítják, csak így érik el a megfelelő méretet.
A gyümölcsök tömege az eredeti termőhelyen, ritkítás mellett 200-450 gr is lehet. Olaszországban azonban még a nagy gyümölcsű fajták tömege is csak 250 gr.
Ízükkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, zamatuk leginkább a sárgadinnyére, birsre és az ananászra emlékeztet.
Japánban a nasifajták gyümölcsminősége iránti igények igen magasak (100 mm átmérő ás szabályos gömb alak). Szinte kizárólag úgy termesztik, hogy egyenként bezacskózva védik a madárkártételtől.
Magyarországon ennél kisebbek a gyümölcsök, de jó termőhelyen, intenzív körülmények között elérhetik a 150-250 gr-ot.
A gyümölcs húsa fehér-fehéressárga, rendkívűl illatos, lédús.

Hosui

Japán egyik fő fajtája s Európában ez a fajta a legerterjedtebb.
Középidőben érik, augusztus harmadik és negyedik hetében szedhető.
Gyümölcse középnagy (150-200 gr) közepesen vastag héjú, színe egységesen aranybronzos, tetszetős, nagy lenticellákkal borított. A gyümölcshús roppanó, lédús, kissé savas. 2-3 hónapig tárolható.
Fája erős növekedésű, felfelé törő koronát nevel.
A fiatal, 2-3 éves termőgallyakon terem, ezért az idősebb termőgallyakat ifjítani kell.
Korán termőre fordul, termőképessége jó.

Reméljük, nem patkol el idő előtt és élvezhetjük a termését. (állítólag már jövőre)

Végre elkezdődött a szőlőtelepítés előkészítése. Igaz, a tényleges telepítésre majd októberben kerül sor, de a földmunka már megindult. Elsőként egy nem túl mély szántásra-tárcsázásra fizettünk be egy helyi szakembernél, hogy a gaz további terjedését meggátoljuk és a felszín alatti gyökérmaradványok is előkerüljenek (volt bőven). Ezután a támrendszer megtervezése és beszerzése következik. Korábban bakművelésű szőlőre gondoltunk, de hosszas tanakodás után a V alakú kordonművelés mellett döntöttünk. Igaz, hogy a támrendszer költségesebb, mint a sima karó, de legalább kényelmesebb a földmunka, a zöldmunka és a szüret is. További előnye még az egysíkú műveléssel szemben is, hogy "a tőkék lombozata kevésbé zsúfolt, a levelek nagyobb arányban kiterülnek a fény felé, fotoszintetikus aktivitásuk nagyobb, s ennek eredménye a nagyobb és jobb minőségű termés." (by Kozma Pál)
A V kordonnak is azt a változatát választottuk, ami kereszttartós oszlopokból áll, és ezeken egykarú, középmagas tőkék lesznek. A tőkemagasság kb 60 cm lesz, innentől számítva kb 120 cm magasra engedjünk nőni a vesszőket, tehát az egész rendszer 180 cm magas lesz, ami a sortávolságot és tőkeszámot is erősen megváltoztatja a bakműveléshez képest. Ez annyit tesz, hogy az 1x1 m-es tőke és sortávok helyett 1x2 m-es lesz, amiben a sortáv lesz a 2m, vagyis kb fele annyi szőlőt tudunk telepíteni, de a várható hozam hasonló mennyiségű, de jobb minőségű lesz.
A szerkezetek felállítása után (közben) a talajfertőtlenítésre és a trágyázásra is sort kerítünk valahogy. Remélhetőleg sikerül megegyezni valakivel, aki helybe hozza az anyagot.

Kép a területről:

Csemegeszőlő

Jut is eszembe: Itthon is van szőlő, amivel mindig történik valami. Már volt róla szó korábban is, amikor metszeni tanultunk. Úgy látszik, a metszés jól sikerült, mert még soha ezelőtt nem nőtt ilyen gyorsan, ilyen magasságokba. Alig 1 hét alatt 30 cm-ről 1.8 m-re nyúltak fel a vesszők. Némelyiket már le is kellett tetejezni, mert jóval túlnőtte a karóját...
A fürtök is szokatlanul nagyok idén. Ha ezek nem az időjárástól vannak, akkor büszkék vagyunk a metszési tanulmányainkra. :-)

Képek. :-)

Néhány kép a présház környékéről, mert a többi munka nem ennyire látványos.




















Ez a két kép magárt beszél. Ilyen volt/ilyen lett:

Szarban vagyunk... Vagy mégsem?

Elvileg van 40 mázsa istállótrágyánk a birtoktól 20 km-re, de mégsincs. Illetve van, de nem jut el hozzánk. Egyetlen fuvaros sem vállalja, mert "nem ér rá", "nem éri meg", "koszos lesz az autó", stb. A Twingo csomagtartójába biztos nem pakoljuk be, pedig 30 kg abba is beleférne. :-)
Amíg a trágya nincs a helyén, a forgatást se tudjuk elkezdeni, pedig jó lenne minél előbb, mert embertelen melegek vannak a hegyen, ráadásul eső sem esik gyakran.
De a munka nem áll meg, a víz az épületben van, illetve be van csövezve, már csak a vízórát kell felszerelni valakinek. Ha meglesz, jöhet a betonkeverő és a bővítés, vakolás, tetőcsere, mert megérdemeljük! Addig nem veszünk bort a pincébe, amíg nem leszünk kész a fent említettekkel.
Közben mélyítjük a pincét is, hogy legalább valamivel haladjunk.