Még mindig a prés.

Úgy látszik, a tavasz idén érdeklődés hiányában elmarad, tehát lemosózás, metszés helyett a kis présünkkel ütjük el az időt.
Elkezdtük a felújítást, ami egyelőre a szétszedést jelenti. Az már biztos, hogy nem bíztak semmit a véletlenre a Mezőhegyesi Vasipari KTSZ-nél '968-ban! A préskosár léceit természetesen mindenféle szabványoktól független méretű csavarokkal fogatták fel az abroncsokra, legalábbis ami a hornyokat illeti. Semmiféle laposcsavarhúzó nem fért bele, illetve a fázisceruza igen, de hamarabb keletkezett menet az ő szárán, minthogy a csavar megindult volna. Kis fabrikálás után azért megoldódott a probléma (a csavarok csak részben), mert szépen leköszörültünk egy akkus fúróba való hegyet hajszálvékonyra és ezzel estünk neki. 6 híján le is szedtük két óra alatt az összeset, a maradékot gyorsvágóval tüntettük el. Kivéve kettőt, amik azon a részen voltak, ahol a kulcsokat kell csatlakoztatni, ezek ugyanis süllyesztett fejűek, és mint a nevük mutatja, az abroncsba voltak süllyesztve. Csodás! A flexet nem kímélve elvágtuk a lécet, úgyhogy mostanra darabokban van a kosár. Ezután jön majd az előző festék (maradványainak) eltüntetése, csiszolás, festés, új lécek legyártatása, összeszerelés. Meg a többi...
Jó móka ez, ha nincs más dolog. :-)

Prés, daráló

Kedvet kaptunk Attisch kollegától az örökölt présünk felújítására, ezért kimentünk a hegyre és hazacuccoltuk az eszközöket. Eddig fel sem tűnt, hogy mennyire rossz állapotban vannak, mint ahogy az sem, hogy hiánytalanul minden megvan hozzájuk. Ez azért öröm tud lenni!
A prés farésze nagyrészt korhadt, penészes, a vasrészekről lekopott a festék és rozsdapettyes. A fej rározsdásodott az orsóra, az ugróékekre vastagon rágyógyult valami zsírféleség.
A daráló gyönyörű! Valaki lemázolta szép bordóra, ami alapjába véve nem lenne baj, de a festés előtt elfelejtette lepucolni, zsírtalanítani, ezért helyenként felszakadozott a festék. Persze rozsdáll rendesen. A másik gyönyörűség az utolsó használatkor rajtamaradt, és azóta szépen rácementálódott szőlőhéjdarabok.
Első lépésként szétszedjük és lemossuk mindkét szerszámot, hogy lássuk érdemes-e egyáltalán rendbehozni, vagy egyszerűbb újat venni. Na igen, mondhatnánk, hogy egyszerűbb, de mégis valami azt súgja, hogy amint a pince, ezek is az örökség részét képezik és ha évtizedekig jól együtt tudtak "élni", akkor kár lenne elszakítani őket egymástól. Járt utat a járatlanért...
Az egész project csak holnap indul, ma csak annyi időnk volt, hogy kipakoljuk és lefotózzuk a két öreget:

Visszatakarás

Igaz, hogy tegnap özönvíz szerű eső volt, de ma kisütött a Nap és fújt a szél. Az előző bejegyzésnél tett javaslat hatására, (hogy ne száradjon ki), úgy döntöttünk, ha törik, ha szakad visszatakargatjuk a szőlőt. Összekészítettük a túlélőholmit, gumicsizmát, kőműves serpenyőt, széldzsekit és fel is kerekedtünk... volna, ha tegnapelőtt nem hagytam volna bekapcsolva az autóban a rádiót. Persze, hogy leszívta az akksit. Töltőre fel és  várakozás indul, de megérte, mert addig itthon nagyjából rendbe raktuk a kert egy részét. :-)
Két óra múlva beindult a gép és végre mehettünk a hegyre. Vittünk egy húsosládányi tiszta homokot, mert a felázott földdel nem sok reményünk volt a takarásra.
Mikor kiértünk, meglepődtünk! Hiába esett tegnap, alig volt sár. Igaz, az úton ismét gyalogoltunk (a húsosládával a kézben), de az ültetvényben szinte nem is volt szükség a gumicsizmára. A másik meglepetés az volt, hogy talán 10-12 oltványról kopott le a kupac. Ezeket hamar betakartuk és megnyugodtunk:

 

Még szöszmötöltünk egy kicsit a présház körül, a vízgyűjtő hordókat üzembe helyeztük az ereszek alatt, öszeszedtünk pár apróságot, ami itthon kellhet a napokban (permetező, Vegesol), és usgyi haza.

Az egész nem tartott tovább, mint egy óra, de kellemesen elfáradtunk. Hiába, hosszú volt a tél, elszoktunk a mozgástól. :-)

Aggodalmak

Ma kilátogattunk a hegyre, hogy ellenőrizzük az oltványokat és a gyümölcsfákat, hátha a fagy kárt tett bennük. Először is a feljutással akadtak gondjaink:

 Inkább gyalogoltunk a szőlőig, még jól is esett egy kis séta.

A fák rendben vannak, a rügyeik sértetlenek, nem látszik probléma, de a szőlő... Sok oltvány csúcsa kilátszik, ahogy olvadáskor a felkupacolt föld belesüllyedt a gödörbe. Remélhetőleg ez most történt a napokban és nem decemberben, mert akkor elvitte a fagy. Nem számítottunk 100%-os eredésre, de a mai látvány után a 30% is ajándéknak számít. A legrosszabb az, hogy még egy hónapig várnunk kell, hogy egyáltalán kiderüljön a dolog. Persze a földre rámenni nem lehet, mert azonnal bokáig süllyed az ember lába a sárba. Ha 2-3 napig nem esik eső, talán megpróbáljuk visszatakargatni az oltványokat, hátha meg tudunk menteni még néhányat.

Közben már tervezzük az itthoni csemegeszőlő metszését, a lemosó permetezést a szőlőre és a gyümölcsfákra (Vegesol).

Szőlőfajtáink

Már egy régebbi bejegyzésben is írtunk az általunk választott szőlőfajtákról, de a részletes leírás elmaradt. Most ezt pótoljuk a Vithor oldaláról:

Zenit:

Szinonim név: Badacsony 7.

Származása: Király Ferenc állította elő az Ezerjó és a Bouvier keresztezésével, morfológiai bé1yegei alapján közelebb áll a c. pontica-hoz.

Termesztési értéke: korai érésű, bőtermő, termés-átlaga 10-14 t/ha, erős növekedésű, államilag elismert(1976) fehér borszőlőfajta. Fekvés és talaj iránt közepesen igényes, közepesen fagytürö, rothadásra kevésbé hajlamos, viszonylag szárazság tűrő, kevés zöldmunkát igényel. Bora az évjáratok többségében illatban, savakban gazdag de lágyulásra kissé hajlamos, savai finomak, minőségi fehérbor. K1ónozása folyamatban van, bejelentett klónja nincs.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 1,13 %, az utóbbi években változatlan, telepített terület 870,1 ha.

A hajtás: merev.

A vitorla: nyitott, lapított, fehéresen bronzoszöld, gyapjas, levelei domborodók.

A szártag: a háti oldalon barnásvörös, a hasi oldalon zöld, csupasz, barázdált és csíkozott, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, középnagy, hosszú, hullámos, hó1yagos, szövete nehezen szakadó, füzöld, fényes, zsiros, karéjozott-hasadt, karéjainak száma 5; vállöble határozatlan-alakú, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei határozatlan-alakúak, alapjuk határozatlan alakú; széle csipkés-fűrészes, sekélyen bemetszett; erezete részben vörös; a levélnyél lilászöld, pókhalós, csíkozott, középhosszú.

A fürt: vállas, kissé laza, középnagy, átlagtömege 100 g; a bogyó megnyúlt, kicsi, átlagtömege 1,7 g, sárga, kissé hamvas; húsa puha, leves; íze közömbös; héja vékony, közepesen szívós.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Zengő, Ezerjó.

Szürkebarát:

Szinonim név: Pinot gris, Burgunder blauer, Rulander, Pinot franc gris, Pinot grigio, Burgunske sede,

Burgundac sivi.

Származása: francia fajta, morfológiai bélyegei alapján c. occidentalis.

Termesztési értéke: korai érésű, közepesen termő, termésátlaga 8-11 t/ha (klónjai ennél többet teremnek), középerös növekedésű, államilag elismert (1956) fehér borszőlőfajta. Fekvés és talaj iránt mérsékelten igényes, fagytűrése jó közepes, szárazságtűrő, rothadásra közepesen érzékeny, zöldmunka igénye kicsi. Bora illatos, tüzes, harmonikus, finom savú minőségi fehérbor. Klónjai: B. 10, C. 52,34, további klónozása folyamatban van. Felhasználási aránya 1973-1997 között: 1,65 %; utóbbi években növekedő, telepített terület 1272,4 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, gyapjas, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag: a háti oldalon lilászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, csíkos, feltűnően hamvas.

A levél: ötszögletű, középnagy, olyan hosszú mint széles, széle lefelehajló, hó1yagos, szövete nehezen szakadó, alig fényes, zsíros, karéjozott-osztott (a klónok kevésbé tagoltak), karéjainak száma 3-5; vállöblének alapja s alakja ék alakú, alapját a lemez határolja; oldalöbleinek alapja s alakja határozatlan; széle csipkés, sekélyen és sürün bemetszett; felszíne csupasz, fonáka pókhálós; erezetének töve vörös; a levélnyél barnászöld, csupasz, alig mintázott, rövid.

A fürt: vállas vagy hengeres, tömött, kicsi, átlagtömege 60 9 (a klónok tömege lényegesen nagyobb); a bogyó gömbölyded, kicsi, átlagtömege 1,4 g, szürke, pontozott, hamvas; húsa puha, leves, olvadó; ize semleges; héja középvastag, szívós.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Chardonnay, Pinot lioir, Pinotblanc

Ottonel muskotály:

Szinonim név: Muscat Ottonel blanc, Muskat Ottonel, Muskat Ottonel bianco

Származása: Robert Moreau állította elő Franciaországban, szülői feltehetően a Chasselas és a Muscat de Saumur, morfológiai bélyegei alapján c. orientalis. .

Termesztési értéke: korai érésű, közepesen termő, termőképessége 8-10 t/ha, közepes növekedésű, államilag elismert ( 1956) fehér borszőlőfajta. Fekvés iránt nem,talaj iránt igényes, fagytürö, mérsékelt zöldmunkát igényel, rothadásra nem érzékeny, kedvezőtlen időjárás esetén rosszul termékenyül. Bora intenzív muskotályos illatú és zamatú, tüzes, de lágy karakterű, minőségi bor. Klónja: D. 90 (nincs bejelentve), további klónozása folyamatban van.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 3,48 %, az utóbbi években nagymértékben csökkenő, telepített terület 2629,9 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, szőrösödő , levelei homorúak.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, alig mintázott, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, kicsi, olyan hosszú mint széles, hullámos, sima, szövete könnyen szakadó, sárgászöld, alig fényes, zsíros, hasadt-osztott, karéjainak száma 2-5; a vállöböl határozatlan alakú, nyitott, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei határozatlan alakúak, alapjuk ék alakú, széle csipkés, sekélyen és sűrűn bemetszett; felszíne és fonáka szőrösödő (serteszőrös); erezete részben vörös; a levélnyél barnászöld, szőrösödő, alig mintázott, rövid.

A fürt: vállas, tömött, kicsi, átlagtömege 100 g; a bogyó gömbölyű, középnagy, átlagtömege 2,6 g, fehér, pontozott, alig hamvas; húsa puha, leves, olvadó; ize muskotályos; héja középvastag, szívós.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Chasselas s változatai, Kékmedoc, KM. 164.