N a g y b e r é n y i S z ő l ő s k e r t

Valami elindult...

2012-01-26T10:48:00.002+01:00

Összefogtak a magyar pincefalvak

Györköny, Monor, Páty és Ócsa hozta létre a magyar pincefalvakat óvó és népszerűsítő szövetséget. A présházakból, pincékből álló pincefalvak többnyire kis falvak mellett eldugva, gyönyörű környezetben találhatók.

A magyar pincefalvakban meglévő népi építészeti és kulturális örökségek megőrzése, értékvédelme és bemutatása érdekében négy település csatlakozásával létrejött a Magyarországi Pincefalvak Vidékfejlesztési Szövetsége. Az alapító okiratot a székhelyül választott Tolna megyei Györkönyben írták alá.

Györköny, Monor, Páty és Ócsa, pontosabban az ezen településeken működő civil szervezetek hozták létre egyéves előkészítő munka után a Magyarországi Pincefalvak Vidékfejlesztési Szövetségét a Györkönyi Pincehegyért Egyesület elnöke, Györköny polgármestere kezdeményezésére. Braun Zoltánt a szövetség elnökévé választották, a székhely Györköny lett.

Braun Zoltán az MTI-nek elmondta, Magyarország sok településén találhatóak még pincefalvak. Ezek általában nem a nagy borászatok árnyékában, hanem kis falvak mellett eldugva, gyönyörű környezetben, sok esetben szinte ismeretlenül. Jellemzőjük, hogy a település lakott területeitől, illetve a szőlőültetvényektől elkülönülten épültek fel.

„Pincefalunak minősül az a szőlő- és borfeldolgozására alkalmas présházakból, pincékből álló épületegyüttes, amely egy különálló rendezési övezetben, területen, a település területén jött létre. Az itt kialakult közösségi létforma, az építészeti és természeti környezet a település kultúrájának, hagyományainak és arculatának szerves és meghatározó részét képezi” – fogalmazott Braun Zoltán.

Hangoztatta, szeretnék ezeket a kihalástól megóvni, a bennük rejlő értékeket megőrizni, másoknak megmutatni együtt, közös erővel. Azt, hogy pontosan mi tekinthető pincefalunak, szakmai szervezeteket is bevonva, rövidesen egzakt módon meg fogják határozni.

A györkönyi pincehegy 11 hektáros területén 330 présház van, és bár a szőlővel való foglalatosság, a borkészítés egykor szinte az egész falut eltartotta, ma már nem éri meg ezzel foglalkozni, a pincehegy már nem biztosít megélhetést. Ugyanez a többi pincefalura is elmondható, mint ahogyan az is, hogy ezek a folyamatok építészeti szempontból is nyomot hagytak a présházakon, sok került romos állapotba; az esetleges felújításokat a környezet, az építészeti hagyományok figyelmen kívül hagyásával végezték el.

Egyes pincefalvakban – mint például Monoron – elértéktelenedtek, és olcsón cseréltek gazdát ezek a komfort nélküli ingatlanok, amelyeket alacsony jövedelműek lakásként használnak, amiből mindenféle bonyodalom, rendetlenség származik. Ezt már Kugel György mondta el az MTI-nek. Ő a Monor Környéki Strázsa Borrend és a Monori Borút Egyesület képviseletében vett részt az új szövetség alapításában.

A zömében több száz éves pincefalvak, ahol vannak építészeti szempontból értékek is, főként azért érdemesek a figyelemre, mert a közösségi élet színterei voltak és lehetnek - vázolta Kugel György. Az a cél, hogy erre ráirányítsák a figyelmet. Ennek eszköze a közös marketingmunka, az anyagi források összpontosítása, pályázati lehetőségek kiaknázása, a tapasztalatok, ötletek cseréje, jó gyakorlatok átültetése.

Forrás: Travelo.hu

Két kép

2011-06-28T19:47:00.000+02:00

Régen és most

Szépen megnőttek

Majdnem minden nap

2011-05-11T22:11:00.001+02:00

megyünk Berénybe, kapálunk, permetezünk, lessük a szőlőt, ahogy növekszik, nyírjuk a füvet, meg a szokásos meló.
A szőlő még mindig majdnem 100%-os, a 150 oltványból egyetlen egy pusztult el, de az is csak azért, mert a pihenő mögött pont rácsepegett az eső, ami lemosta róla a földkupacot, így megfagyhatott. Ez legyen a legnagyobb kárunk! :-)
A leglátványosabb munkánk a lépcsőzetesség kialakítása volt. Sokat szenvedtünk, hogy kiötöljük a tőkék helyét, végül úgy döntöttünk, hogy közvetlenül a "lépcsőfokok" alatt lesznek a legjobb helyen. Így legalább nem tud kimosódni a föld egy-egy nagyobb eső esetén. Hasonló célból füvesíteni is fogunk, már meg is vettük a magot, remélhetőleg ki is kel és akkor eladhatjuk a kapát a szomszédnak. :-))

Képek a lépcsőről, meg egyebekről:

Tavaszváró

2011-02-18T18:45:00.001+01:00

Nehezen múlik a tél, így tétlenül. Persze néha kimegyünk a hegyre, ha unatkozunk és valami "halaszthatatlan" dolog jut eszünkbe. Pl még december végén lefejtettük a "bort" a seprőről. Nem lett édesebb, de a savai tompultak kissé. Illatra, ízre gyümölcsös, de a jó bortól még igen messze van. Első próbálkozásnak megfelel, legfeljebb nem nagyon kínálgatjuk. :-)
A múlt héten, amikor jobb idő volt, ismét kiugrottunk, hogy megmetsszük a gyümölcsfákat, meg adtunk nekik egy kiadós rezes-kénes lemosást, hogy a lekünk megnyugodjon kissé. Ezt majd még egyszer megismételjük március elején, biztos ami biztos.

Jobb híjján itthon tervezgetünk, főleg a présház ad fejtörésre okot. A tető mostanra siralmas állapotba került, emiatt áznak a falak, még jó, hogy nem volt nagyobb csapadék ősz óta. Viszont ami becsorgott a falakra, szépen be is penészesedett. Az épület előélete (hajléktalanszálló) miatt is arra jutottunk, hogy jobban járunk, ha porig bontjuk az egészet. Legalább lesz miről írni minden nap... :-))
Az új épület abban fog eltérni az elődjétől, hogy lesz alapja, magasabban lesz a padlószint, és igazi téglából készül majd. Kicsit megnöveljük a méretét is, hogy kényelmesen elférjen minden a zárt ajtók mögött. Egy kisebb szoba is lesz majd, hogy ne kelljen minden nap hazarohangálni alvási céllal, másnap meg vissza. Bevezetjük a vizet is, lesz fürdőszoba, konyha, tiszta luxuskörülmények...
Bár már ott tartanánk.

Unalmas november

2010-11-08T22:01:00.001+01:00

Most, hogy vége a vegetációs időszaknak, nem nagyon történik semmi a szőlőben. Ma is kiugrottunk két eső között (érdekes, a hegyen nem esett), hogy ellenőrizzük a birtokot és ha már ott voltunk eltettük télire a tőkéket. Legalább 30 cm vastag földet kupacoltunk köréjük, hátha komoly fagyok lesznek télen. Ezzel együtt elkezdtük a lejtő lépcsőssé alakítását, mert az idei esők némileg lemosták a földet. Nem nagyon, de mégis. A támrendszert is kedvezőbb lesz úgy elhelyezni, hogy a sorokban kb vízszintes a talaj.
Megnéztük a bort is a pincében, az egyik ballon elkezdett újra forrni, legalábbis a kotyogó épp akkor "kottyant", amikor odaértünk. Meglepő, hiszen már must korában sem volt benne túl sok cukor, a fene tudja mit erjeszt most...

Meglátogattuk a pincét

2010-10-17T18:42:00.001+02:00

Kíváncsiak voltunk a "borunkra", a birtokra, meg úgy általában hiányzott a hegy. Meglepően sokan voltak kint ma Berényben, annak ellenére, hogy egész nap nyirkos, párás idő volt, a Napot csak néha láttuk, akkor is csak homályosan. Nehezen értünk oda a pincéhez, mert majd' mindenki megállított pár szóra: hogy vagyunk, mi van a borral, nem unjuk-e még a szőlészkedést, stb. Mindenre készségesen válaszolgattunk, udvariasan végighallgattuk az idei termés okán elhangzott panaszáradatot, közben lassan oldalaztunk a birtok felé.

Az alma szépen beérett, alig néhány potyogott a fa alá, a többit leszedtük, lett vagy 40 kiló (jó kis almás lepény... hmmm.). A naspolya még olyan mint a beton, várni kell vele. Amúgy szép nagyok, egészségesek.

Végre rászántuk magunkat, hogy megkóstoljuk a borunkat. Érdekes ízei vannak, az biztos! Ahogy boldogult Ötvös Csöpi mondta egykor: "savankás". Na nem bántóan savanyú, de mit is várjunk egy max 16 MM fokú musttól... Illata, mint a szederé, íze, mint a málnáé. :-) Tényleg valami pirosgyümölcsös zamata van neki. Vittünk belőle a szomszédnak is (65), aki sokkal tapasztaltabb borfogyasztó, mint mi. Kóstolás előtt felajánlottuk, ha ihatatlannak minősíti, elviheti kifőzetni az egészet. Amikor megízlelte, felcsillanó szemmel közölte, hogy ezt márpedig nem szabad főzdébe adni! Szerinte ugyanazt az ízt tudja ez a szőlő, mint 30 éve, mikor a hegyre hozták azt a néhány tőkét. Az övé kipusztult pár éve, de ettől a pár kortytól nosztalgikus hangulatba került az öreg.
De jó is lett volna még néhány fok abba a mustba...

Képek

2010-09-23T18:33:00.000+02:00

Megállt az erjedés a ballonokban. Megkóstolni még nem mertük az anyagot, de a színe szép. A pince meg végre úgy néz ki, mintha használnánk. :-)

Vigyázzunk a pincében!

2010-09-19T21:30:00.000+02:00

Ha szüret, akkor mustgáz!

Praktikus tanácsokkal szolgálunk a mérgezés megelőzésére, de az is kiderül, mit kell tenni, ha már megtörtént a baj.

A mustgáz valójában szén-dioxid, ami egy színtelen, szagtalan, a levegőnél nehezebb gáz. Gyakori a természetben, a levegő állandó alkotóeleme. Cukortartalmú növények, gyümölcsök erjedése (pl. amikor "forr" a must) során keletkezik. A cukor elbomlik, és lesz belőle etil-alkohol és szén-dioxid vagy más néven mustgáz.

Ez egy enyhén savanykás ízű gáz, nem keverendő össze a szén-monoxiddal. Körülbelül másfélszer olyan nehéz, mint a levegő, tehát a mélyebb területeken, például pincékben összegyűlik, a levegőt kiszorítja és ezáltal oxigén-hiányos állapotot teremt. Ha valaki ilyen helyen tartózkodik, akár életét is vesztheti.

Azonban a szén-dioxidnak nem az az egyetlen hatása, hogy kiszorítja az oxigént a zárt helyiségből, és az oxigénhiány miatt áll be a halál, hanem azáltal, hogy egy toxikus vegyület, megfelelő koncentrációban fontos életfolyamatokat befolyásol. Hat a központi idegrendszerre, aminek jelei a szédülés, hányinger, illetve mentális zavar. Vagyis hiába tudna az ember fizikailag menekülni a szellemi funkciók zavara miatt nem lesz képes elhagyni a pincét, mert nem érzékeli, hogy mi történik vele. Ezért tapasztalható, hogy az újbor forrásának időszakában gyakran lesznek rosszul emberek a pincékben.

Megelőzés

Magyarországon évente 40-50-szer riasztják ilyen esethez a tűzoltókat. A riasztások körülbelül felénél viszont már nem tudnak segíteni, mert nagyon gyorsan létrejön a mérgezés, az eszméletvesztés és a haláleset. Megfelelő szellőzés kialakításával, valamint a hordók nagy térben történő elhelyezésével elkerülhető, hogy felhalmozódjon az erjedés közben keletkező szén-dioxid. A nagy borászati üzemekben ritka az ilyen jellegű baleset, mivel biztonsági berendezésekkel is fel vannak szerelve. Ugyanakkor egyszerűen meg is előzhető a baj, könnyen ellenőrizhető, hogy a helyiségben van-e mustgáz. Például gázérzékelővel, vagy egy meggyújtott gyertya is megteszi.

A meggyújtott gyertyát térdmagasságban tartva (vagy pálcára szerelve) kell lemenni a pincébe és leérve térdmagasságban elhelyezni. Ha a gyertya lángja menet közben vagy a pincében elhelyezve kialszik, akkor nagy valószínűséggel mustgáz van a helyiségben. Ilyenkor haladéktalanul a vissza kell fordulni, illetve el kell hagyni a helyiséget.

Ha baj van

Gyakori probléma, hogy megfelelő védelem nélkül próbálnak a segítségére sietni az összeesett, elájult embereknek. Bemennek a pincébe, fölé hajolnak, próbálják élesztgetni, és közben ők is belélegzik a veszélyes gázt. Így a segítők is könnyen bajba kerülhetnek, ezért senki ne próbáljon egyedül ájult ember segítségére sietni, mert nagyon könnyen ő is rosszul lehet. Minél hamarabb riassza viszont a tűzoltókat a 105-ös segélyhívó számon, mivel a mustgázmérgezést szenvedő embereket csak a tűzoltók tudják biztonsággal, légzőkészülék segítségével kimenteni.

Forrás: Lánglovagok

Borászkodunk, vagy mi...

2010-09-14T20:24:00.002+02:00

Tegnap leszűrtük a cefrét. Nem nagyon erőlködtünk, leszedtük a törkölykalapot és a mustot egy szűrőn keresztül a ballonokba engedtük és ledugóztuk kotyogóval. A lé egyre ihatóbb, a savak elviselhető szintre csökkentek, kissé a cukorfoka is csökkent (15), biztos megindult a kádban az erjedés. Apropó kád: olyan borkőkiválások voltak az edény falán, mint valami öreg hordóban, pedig csak 4 napot volt benne a cefre. Alig tudtuk levakarni. Hogy ez normális-e azt nem tudjuk, de ilyen volt.
Ma is meglátogattuk a pincét, néhány szerszám miatt és persze ránéztünk a mustra is. A 14C fokban szép lassan, de folyamatosan kotyognak a kotyogók, a lé nem habzik nagyon (1 cm), semmi kosz nincs a tetején. A színe viszont nagyon durva! A kezünkről még a mai napig sem jött le a lilaság, múlt csütörtök óta, a ballonokban meg szinte fekete. Ha csak a színt kellene értékelni, akkor aranyérmes lenne. :-)

Szüret (frissített)

2010-09-09T21:50:00.005+02:00

Mint azt már régebben megírtuk, kaptunk ajándékba kb 300 kg Baku (Bakó) szőlőt, ami egy 2 tőkéből álló lugason termett. Jól mutat, nagy árnyékot ad, az egész udvarra, de itt be is fejeződött a jó tulajdonságok rövid sora. Savas, alacsony cukorral bír, pergőszemű, apró, alig van leve, vastagkocsányú. Azért leszedtük, ledaráltuk, és jól otthagytuk héján erjedni. Pár nap múlva majd üvegballonokba töltjük, hátha lesz belőle valami érdekesség, ha más nem, hát ecet. Ja, a fokolásnál 16-ot mutatott az eszköz. Cukrozni nem akarjuk, mert minek.
Egy biztos: jövőre nem fogadjuk el a termést...
Ma (szombat) kiszaladtunk átkeverni a cefrét és meglepően jó ízű lett két nap alatt. Egyre édesebb, a savak már nem olyan élesek, az íze főleg szederre hasonlít. Talán hétfőn véget vetünk a szenvedésének, leszűrjük és ballonba töltjük. Összesen 128 liter befogadóképességű edényzetünk van, a többi levet selejtezzük, ezért nem is préselünk. Legalább azt sem kell elmosni utána. :-)

Egy kép és más semmi...

2010-09-07T20:23:00.000+02:00

Pince

2010-09-06T19:16:00.002+02:00

Elkezdtük a pince mélyítését. Kihordtunk pár köbméter földet, csak azért, hogy később visszahordhassuk. Kb 40 cm-t mélyítünk és oldalfalakat építünk a középső közlekedő mentén, majd a falak mögé visszahordjuk a földet, ezzel mintegy polcokat képezve ki két oldalt és a pince végén. Mivel kevés szőlőnk lesz, nagy hordókra nem is gondolhatunk, ezért pont elegendő lesz a "polcok" 60 cm mélysége. Erre tökéletesen fel lehet majd állítani az üvegballonokat, esetleg bortartályokat és a kis 60 literes kis hordók is elférnek. Külön öröm, hogy nem kell majd a földön fetrengeni fejtéskor és egyéb műveletek során. Hátrány lesz viszont, hogy a mélyítés miatt két lépcsőfok keletkezik, amin óvatlanul le lehet majd esni. Majd vigyázunk.
A szőlőnk a többi ültetvényhez hasonlóan siralmasan néz ki az egész nyáron kiszámíthatatlan időjárás miatt elmaradt permetezések, illetve a felesleges védekezések okán. Ha lelkiismeretesen kirohantunk vegyszerezni, akkor fél órán belül esett az eső. Vagy másnap. Tehát lutri volt az egész, és mi "nem nyert" szelvényt húztunk. Meg a szomszédok is. Kis öröm az ürömben, hogy míg nekik a termés nagy része eltűnt, vagy gyenge minőségű, addig nálunk "csak" leveletlenek a vesszők középmagasságban. Ha termőre fordítjuk és hasonló nyarak lesznek, mi is sírunk majd. De az egész országban gáz van.

Elmaradásaink

2010-08-06T19:25:00.001+02:00

Leírhatnánk minden alkalommal, hogy kimentünk a hegyre permetezni, mert bizony kimegyünk néha. Kell is, mert az egész hegyen dühöng a peronoszpóra. Egyéb tevékenységre nem nagyon van időnk a sűrű munkabeosztás miatt (balatoni vendéglátóipar), meg mindkét fűnyíró beadta a kulcsot, de lelkiismeretesen ellenőrizgetjük az ültetvényt.
Ha túl leszünk a szezonon, a birtokon is beindul az élet, több okból is. Az egész ott kezdődött, hogy kaptunk ajándékba kb 200 kg Bakó (Baku) szőlőt, ami most még a tőkéken érik, de le kell majd szüretelnünk és bort kell belőle csinálnunk. Ehhez a tapasztalaton kívül nincs még használható darálónk, présünk, üvegballonunk, kotyogónk, ráadásul a pince is elég minimalista állapotban van. Ki kellene hordani 60 cm földet, új oldalfalakat építeni, meg lépcsőt is. A pinceajtó el van vetemedve, le kell cserélni. A présház teteje nem bírja ki a telet, azt is meg kell valahogy oldani. Cserép már van, csak a faanyag hiányzik hozzá. A falakat belül vakolni kellene, meg a vizet is be kell vezetni valahogy. Jó lenne, ha lenne már wc is, mert a szüret idején fontos lehet. :-)
Tehát itt tartunk jelenleg, megint tele vagyunk tervekkel, aztán meglátjuk mit sikerül megvalósítani belőlük.

Zöldtrágyázás...

2010-07-14T21:32:00.002+02:00

A nagy esőzés után brutális módon növekedésnek indultak a gyomnövények, igazi meglepetés volt látni, hogy szinte ki sem látszanak a kis szőlőink a gazból. Az igazi bio módszert követve eszünkbe sem jutott a vegyszeres írtás, inkább a jó öreg rotakapához nyúltunk. Először 9.-én daráltuk be a sorközöket és megkapáltuk a tőkék tövét, majd 12.-én megismételtük ugyanezt, hogy a még megmaradt növényeket is elpusztítsuk. A 3 napi szünet megtette a hatását, a forró földben teljesen elszáradtak a gyomok. A szőlők köszönik szépen, jól vannak, nagy részét már kötözni kellett, enyhe peronoszpóra fertőzés megjelent, de kikezeltük őket. :-)
A gyümölcsösben megérett az áfonya, az egres és a ribizli, gyorsan le is legeltük mindet. A kis őszibarackfák is termettek pár szemet, jó aprókat és be is érlelték, ezeket is leszedtük, érdekes jellegtelen ízük van egyelőre.
A birtok a földmunka után:

Elmaradt bejegyzés (2010 Június 17)

2010-06-30T22:49:00.001+02:00

Sajnos a rossz idő és a fejünk felett összecsapó hullámok lehetetlenné tették a szokásos birtoklátogatást és a blogírást is. (Meg a lustaság...)
Azért emlékezetből megírjuk, hogy 17.-én voltunk cseresznyét szedni, bizonyítván a családnak, hogy haszna is van a birtoknak, nem csak a munkát -és pénzt- öljük bele feleslegesen.
Ha már ott voltunk és az időjárás is megfelelő volt, permeteztünk egyet a szőlőben és a gyümölcsösben is. Megejtettük a kihagyhatatlan fűnyírást is, de maradt még a pince előtt is némi gyep. Mostanra az talán az almafák aljáig nőtt, úgyhogy meg kell tanulnunk kaszálni...
A hét végén biztosan kimegyünk kapálni, rotálni, permetezni, csak a szabadidő hasznos eltöltése céljából. :-)

Eső után...

2010-06-06T19:04:00.001+02:00

...illik azonnal rohanni a permetezővel, hogy megóvjuk a szőlőt a kártól. Hát ez nálunk mára halasztódott, de minden rendben, semmilyen probléma nem mutatkozik a kis szőlőkön, egészségesnek tűnnek. Még nem egyformák, vannak kisebbek (3-4cm), de akad amelyik a 40cm-t is elérte már

Az esőnek hála, a fűnyírás sem maradhatott el, 26 fokban visszasírtuk a régi szép időket, amikor mindenhol kiégett a gyep. Most bezzeg alig viszi a 4LE-s gép a 30 centis füvet, ami olyan sűrű, mint a kefe és olyan vastag (telt), mint valami spenót.

A gyümölcsfákon megjelentek a tetvek, adtunk a pofájuknak Bi58-cal, egyéb gondjuk szerencsére nincs.

Mai kedvenc képünkön már messziről látszanak a kis szőlőink:

Gratuláció

2010-05-28T20:57:00.001+02:00

Ha az érintett nem írja meg, megtesszük mi! :-)

A Duna-menti Szent Orbán Borrend május 22.-én tartotta az idei Orbán napi ünnepségét, amelynek keretein belül, a jó borai mellett a szerénységéről ismert Schmidt Attila elnyerte a kistérségi "Év borásza" kitüntető címet.

Gratulálunk Attila!

A jó szomszédok figyelnek minket.

2010-05-28T20:37:00.001+02:00

Akinek nincs szőlője, fogalma sincs milyen jó érzés közel 30 fokos hőségben, szélcsendben kapálni, rotálni és permetezni. Aki látott már ilyet, az úgy gondolhatja, hogy ebben az a legjobb, amikor végre kész van.
Persze mi nem így állunk a dologhoz, mi örömmel vetettük bele ma (is) a fent említett tevékenységekbe és végigcsináltuk vér nélkül, de sok verejtékkel. Hogy mi volt benne a jó? Amellett, hogy a sajátunkat műveljük és látjuk a fejlődést, sejtjük a végeredményt, kimondottan tetszett, hogy a szomszédok már ránk kiáltanak, köszönnek és elmesélik, hogy milyen szépen nőnek a szőlőink, figyelik napról napra, szinte rájárnak a birtokra. Tavaly ilyenkor még furcsaságnak számítottunk a hegyen, kinevettek, hitetlenkedtek, de úgy néz ki, mostanra befogadtak. Azért akad pár gúnyos megjegyzés: "mintabirtok", meg "a legszebb ültetvény a hegyen", de mi ezeket bóknak vesszük és erőt merítünk belőle, mert még mindig jobb ha irigykednek, mintha sajnálnának. :-)
Az esős időszak nem viselte meg a szőlőt annyira, mint gondoltuk, a gaz sem burjánzott el túlzottan, ezért viszonylag könnyedén felrotáltuk a sorközöket és megkapáltuk a tőkék között.
Kibontottuk az összes csirkét és leszedtük a harmatgyökereket és azt a pár hajtást, amit az alany tolt ki magából. Aztán visszatakargattuk őket, majd permeteztünk egy kis híg Bordói porral és Rubigannal.
Szépen fejlődnek a tőkék, a legelmaradottabbak is elérték a 10 cm-t, de a nagy része a 20-on is túl van már. A legszebb Zenitünk 35 cm!

A szőlő után, mintegy kedvtelésből megpermeteztük a gyümölcsfákat is. Elég változó lesz a gyümölcstermésünk idén, mert virágzáskor változó időjárás volt. Van, amelyik pont napos időben virágzott, ezek rogyásig lesznek (almák), de a sárgaszilva egyetlen szemet sem fog teremni. Kár, mert igazán jó lekvár lett belőle tavaly. Idén az almabor lesz a sláger, meg a pite! :-)

Elmélkedés és az első permetezés.

2010-05-15T18:08:00.002+02:00

Érdekes dolog az örökség. Az ember egy teljesen lepusztult szőlőültetvény láttán rövid tanakodás után csákányt, baltát ragad és kiírtja a régi szőlőt. Ez boldoggá teszi, mert kitárul előtte a lehetőségek széles tárháza, azt ültet és úgy, ahogy neki tetszik. Megtervezi, szervezi, vásárol, ültet, majd örül, ha kikel a szőlő. A fene vigye a régit, úgyis előnytelen fajta volt, még előnytelenebb térállással, művelésmóddal.
Aztán felfedezi, hogy a két sarokban nem sikerült teljesen megszabadulni a Kadarkától, egy-egy tőke megúszta a kivágást. Onnantól mint a szeme fényére, úgy vigyáz a két kis hajtásra, nehogy bajuk essék. Mi így jártunk és nem bánjuk, hogy azért megmaradt valami az örökségből:

Tegnap volt egy kis száraz időjárás, hamar meg is permeteztük a kis szőlőinket, meg a gyümölcsfákat. Rubigan és egy kevés Bordói por került a permetezőbe, hogy nehogy megperzseljük a fiatal leveleket. A gyümölcsfák csak grátisz kapták a szórást, mert semmilyen kártevőnek nem láttuk nyomát, hála a kora tavaszi lemosásoknak, meg a szerencsének. A szomszéd nem járt ilyen jól, mivel szétment a térde, nem volt ideje kimenni a hegyre, a barack/cseresznyefáin ez meg is látszik:

A munka végén lefotóztuk a legszebb Zenit hajtásunkat is:

Megint csak képek

2010-05-10T19:43:00.001+02:00

Három kép

2010-04-28T21:25:00.000+02:00

Ottonel muskotály Szürkebarát Zenit

Ötletlopás és fűnyírás

2010-04-20T17:38:00.002+02:00

Ma ismét a fűnyírásé és a permetezésé volt a főszerep, szépen kiszórtuk az öko-bio Bordói port, takarékosan, hogy itthonra is jusson a gyümölcsfákra és a csemegeszőlőre. Apropo szőlő: Megjelent az első hajtás az Ottonel muskotályon! Kibújt a csirkéből és most büszkén nyitogatja a kis leveleit. Természetesen nem a leendő kordonban, hanem a pihenő mellett, de ennek is rettentően tudunk örülni! :-)

Lépcső:
Az adonyi szőlőhegyen Attisch kollegánál láttunk egy viszonylag olcsó és tartós megoldást a hegyre vezető lépcső kialakításához. Nem túl esztétikus, de praktikus és ezzel a módszerrel sok zúzódásos baleset is megelőzhető. Hogy mi is ez? Használt autógumi! Persze nem annyira környezetbarát, de sokkal inkább az, mintha elégetnénk! Ráadásul a rotakapát és a fűnyírót is "zökkenőmentesen" fel lehet rajta vonszolni és a kialakításnál az abroncs kerek volta miatt bárhol lehet vele kanyarodni, ha éppen egy fát akarunk kikerülni, ami az egyenes vonalú lépcsőbe pont beleesne. Aztán ha mégis meggondoljuk magunkat, hogy másik lépcsőt akarunk, vagy éppen máshol akarjuk kialakítani, egyszerűen felszedjük és áthelyezzük.
Kialakítása rém egyszerű: az első guminak lapáttal készítünk egy lapos helyet, lefektetjük és fölötte a következő fok helyéről kitermelt földdel megtöltjük a belsejét. A kiemelt föld helyére jön a következő gumi és így tovább, míg fel nem érünk a hegytetőre, vagy el nem fogy a gumikészlet. Nekünk jelenleg 44db gumi van a birtokunkban, de ígéretünk van akár több száz db-ra is, tehát könyörtelenül végigcsináljuk.

Tavaszi munkák

2010-04-07T19:53:00.000+02:00

Ma ismét a lovak közé csaptunk! Felrotáltuk a szőlőt, a gazosodás miatt, na meg így sokkal esztétikusabb, már nem mondhatják, hogy miénk a legelhanyagoltabb birtok a hegyen. Hasonló okokból lenyírtuk a füvet mindenhol, irtottunk egy kis bozótost, metszegettünk, ágat égettünk, beszélgettünk a kertszomszédokkal, mert nagyjából mindenki kivonult dolgozgatni. Olyan zsongás volt a hegyen, mint szüretkor!

Képek:

Tavaszodik

2010-04-03T20:18:00.000+02:00

Már második napja próbálom feltölteni ezt a kommentet, de a blogspot nem akarja.
Talán most sikerül:
Igen, feltartóztathatatlanul jön a jó idő, és vele együtt szaporodnak a munkák is a birtokon. No nem a szőlővel, mert azok még ki sem dugták a rügyeiket a földből, hanem a gyümölcsfákkal és a talajjal. A fák megkapták a Vegesol lemosó permetezést, lenyestük az ágvégekről a száraz részeket, kicsit tereprendeztünk, meg fotóztunk.

Az új telepítésű gyümölcsösben szépen nekiindult a fű növekedése, ideje beizzítani a fűnyíról, ne legyen már annyira csend a hegyen.

Sajnos a szőlőben a gyomok sem tétlenkednek, úgyhogy a rotakapa is munkára lesz fogva, amint a tegnapi eső kicsit felszárad.

Képek:

Guyot és borkóstoló

2010-03-22T18:09:00.002+01:00

Vasárnap késő délelőtt érkeztünk Adonyba, Attisch borosgazdához és némi navigációs segítséggel fel is találtunk a szőlőhegyre.
Talán a legszebb pincesort találtuk a hegyen, amit valaha is láttunk. A hosszan elnyúló, keskeny, szurdokszerű, kanyargós út rendben tartva, a présházak környezete tiszta, rendezett, az épületek
-régi és új- különbözőségük ellenére jól illeszkednek bele a hegy hangulatába. A birtokok szorosan
egymás mellett vannak, de kerítés nem nagyon van, ahol mégis, ott a kapu szélesre tárva, az arra
járónak az az első benyomása, hogy bármelyik udvarra betérve szívesen vendégül látják egy pohár
borra. Csendes és madárfüttyös az egész környék.

Vendéglátónk portája is csalogatóan árnyas, kis asztallal és padokkal a présház előtt. Maga a pince
1955-ben épült, amit a néhány téglába vésett évszám és a munkások monogrammja is bizonyít. Az
épületbe lépve rögtön érezhető a hely múltja, amit a tulajdonos igyekszik megőrizni, kiegészítve a
saját stílusával és erekjéivel, a kandallóval kezdve, a borversenyek emléklapjain át, a fenyőfa
lambériáig.

A pince nem süllyesztett, viszont négy méter vastag földréteg borítja, így kellemesen hűvös.
Itt el is időztünk egy darabig, mivel a házigazdánk egy kis borkóstolót rögtönzött a fehér
tételekből. Miután kevés tapasztalattal bírunk a borfogyasztás/kóstolás terén, csak azt tudjuk
elmondani, hogy kellemes, jól iható borokat kóstoltunk, egy vegyes fehérrel kezdve, ami az elmondás
alapján tényleg vegyes, aztán jött egy Olaszrizling házasítás(?), majd egy Kékfrankos rozé és végül
egy tiszta rizling. Ez utóbbi ízlett legjobban, de a rozét is dícséret illeti.

Délben a jó gazda ebédelni hívja a vendégeit, így jutottunk el Adony másik végébe, ahol a
háziasszony királyi lakomával várt minket. Mire a kávéig jutottunk, sikerült degeszre tömni
magunkat, ami nem csoda, hisz alig bírtuk abbahagyni az evést. Még kukoricaprószát is kaptunk, igazi
sütött szilvalekvárral, amiről gyermekkori emlékek derengtek fel bennünk.
Rövig pihegés után irány vissza a szőlőbe, mert a munka nem vár, és látogatásunk egyik célja az
volt, hogy megismerkedjünk (élőben) a Guyot metszésmóddal.

Persze a pince mellett nem lehet csak úgy elrohanni, be kell térni és rátérni a délelőtt hanyagolt
vörösborokra. Ezekhez még kevesebbet értünk, mint a fehérekhez, de ismét elmondhatjuk, hogy kellemes
élményekkel gazdagodtunk. Zweigelt és Kékfrankos, mindkettő kínálja magát, mindkettő igazi
egyéniség, ahogy melegszik a pohárban, úgy bukkannak fel az újabb illatok és ízek, egyre jobb. A
gazda büszkesége a Kékfrankos, ez nem is csoda, tényleg ez a bor a pince "zászlósbora".
Miután kiélveztük a borokat, felkerekedtünk, hogy tanuljunk is valamit és alkossunk valami
kézzelfoghatót. Felmentünk a szőlőbe és végighallgattuk az egyes Guyot metszésmód helyes
kivitelezésének elméletét. Elmondva sokkal egyszerűbb, mint egy-egy szakkönyvben leírva. Hát még a
gyakorlatban! Sokkal kevesebb ollócsattogással jár, mint a hagyományos kordonos metszés, ráadásul
minden évben okosan alakíthatjuk a tőkét kedvünkre. Hajtásválogatás után egy jól
átlátható, könnyen kezelhető lombfalat alkot, ami a növényvédelemkor és a szüretkor mutatja meg
igazi előnyeit. Természetesen nem hagyhattuk, hogy a gazda csak megmutassa a munkát, bele is
szóltunk sőt, bele is nyúltunk, tehát az idei termésben a mi "munkánk" is érezhető lesz. :-)

Estefelé szedelőzködtünk, hogy időbe hazaérjünk, de a pince ismét útba esett, ahol még egy kis
rozéval terveztünk búcsúzkodni, de emellett egy meglepetés is várt: egy palack 2002-es Kékfrankos,
ami tényleg meglepő volt a fiatalosságával, frissességével. Nem csoda, hogy nehezen indultunk
hazafelé, vonakodtunk otthagyni ezt a kis Dunamenti ékszerdobozt, a baráti hangulattal és a jobbnál
jobb borokkal. Köszönjük a Schmidt családnak a meghívást és a vendéglátást, remélhetőleg mihamarabb
viszonozhatjuk. Külön köszönet az ebédért, a sok tulipán, nárcisz és jácint hagymáért! :-)

Még mindig a prés.

2010-03-08T18:02:00.000+01:00

Úgy látszik, a tavasz idén érdeklődés hiányában elmarad, tehát lemosózás, metszés helyett a kis présünkkel ütjük el az időt.
Elkezdtük a felújítást, ami egyelőre a szétszedést jelenti. Az már biztos, hogy nem bíztak semmit a véletlenre a Mezőhegyesi Vasipari KTSZ-nél '968-ban! A préskosár léceit természetesen mindenféle szabványoktól független méretű csavarokkal fogatták fel az abroncsokra, legalábbis ami a hornyokat illeti. Semmiféle laposcsavarhúzó nem fért bele, illetve a fázisceruza igen, de hamarabb keletkezett menet az ő szárán, minthogy a csavar megindult volna. Kis fabrikálás után azért megoldódott a probléma (a csavarok csak részben), mert szépen leköszörültünk egy akkus fúróba való hegyet hajszálvékonyra és ezzel estünk neki. 6 híján le is szedtük két óra alatt az összeset, a maradékot gyorsvágóval tüntettük el. Kivéve kettőt, amik azon a részen voltak, ahol a kulcsokat kell csatlakoztatni, ezek ugyanis süllyesztett fejűek, és mint a nevük mutatja, az abroncsba voltak süllyesztve. Csodás! A flexet nem kímélve elvágtuk a lécet, úgyhogy mostanra darabokban van a kosár. Ezután jön majd az előző festék (maradványainak) eltüntetése, csiszolás, festés, új lécek legyártatása, összeszerelés. Meg a többi...
Jó móka ez, ha nincs más dolog. :-)

Prés, daráló

2010-03-02T20:32:00.001+01:00

Kedvet kaptunk Attisch kollegától az örökölt présünk felújítására, ezért kimentünk a hegyre és hazacuccoltuk az eszközöket. Eddig fel sem tűnt, hogy mennyire rossz állapotban vannak, mint ahogy az sem, hogy hiánytalanul minden megvan hozzájuk. Ez azért öröm tud lenni!
A prés farésze nagyrészt korhadt, penészes, a vasrészekről lekopott a festék és rozsdapettyes. A fej rározsdásodott az orsóra, az ugróékekre vastagon rágyógyult valami zsírféleség.
A daráló gyönyörű! Valaki lemázolta szép bordóra, ami alapjába véve nem lenne baj, de a festés előtt elfelejtette lepucolni, zsírtalanítani, ezért helyenként felszakadozott a festék. Persze rozsdáll rendesen. A másik gyönyörűség az utolsó használatkor rajtamaradt, és azóta szépen rácementálódott szőlőhéjdarabok.
Első lépésként szétszedjük és lemossuk mindkét szerszámot, hogy lássuk érdemes-e egyáltalán rendbehozni, vagy egyszerűbb újat venni. Na igen, mondhatnánk, hogy egyszerűbb, de mégis valami azt súgja, hogy amint a pince, ezek is az örökség részét képezik és ha évtizedekig jól együtt tudtak "élni", akkor kár lenne elszakítani őket egymástól. Járt utat a járatlanért...
Az egész project csak holnap indul, ma csak annyi időnk volt, hogy kipakoljuk és lefotózzuk a két öreget:

Visszatakarás

2010-02-27T18:43:00.000+01:00

Igaz, hogy tegnap özönvíz szerű eső volt, de ma kisütött a Nap és fújt a szél. Az előző bejegyzésnél tett javaslat hatására, (hogy ne száradjon ki), úgy döntöttünk, ha törik, ha szakad visszatakargatjuk a szőlőt. Összekészítettük a túlélőholmit, gumicsizmát, kőműves serpenyőt, széldzsekit és fel is kerekedtünk... volna, ha tegnapelőtt nem hagytam volna bekapcsolva az autóban a rádiót. Persze, hogy leszívta az akksit. Töltőre fel és várakozás indul, de megérte, mert addig itthon nagyjából rendbe raktuk a kert egy részét. :-)
Két óra múlva beindult a gép és végre mehettünk a hegyre. Vittünk egy húsosládányi tiszta homokot, mert a felázott földdel nem sok reményünk volt a takarásra.
Mikor kiértünk, meglepődtünk! Hiába esett tegnap, alig volt sár. Igaz, az úton ismét gyalogoltunk (a húsosládával a kézben), de az ültetvényben szinte nem is volt szükség a gumicsizmára. A másik meglepetés az volt, hogy talán 10-12 oltványról kopott le a kupac. Ezeket hamar betakartuk és megnyugodtunk:

Még szöszmötöltünk egy kicsit a présház körül, a vízgyűjtő hordókat üzembe helyeztük az ereszek alatt, öszeszedtünk pár apróságot, ami itthon kellhet a napokban (permetező, Vegesol), és usgyi haza.

Az egész nem tartott tovább, mint egy óra, de kellemesen elfáradtunk. Hiába, hosszú volt a tél, elszoktunk a mozgástól. :-)

Aggodalmak

2010-02-23T13:28:00.001+01:00

Ma kilátogattunk a hegyre, hogy ellenőrizzük az oltványokat és a gyümölcsfákat, hátha a fagy kárt tett bennük. Először is a feljutással akadtak gondjaink:

Inkább gyalogoltunk a szőlőig, még jól is esett egy kis séta.

A fák rendben vannak, a rügyeik sértetlenek, nem látszik probléma, de a szőlő... Sok oltvány csúcsa kilátszik, ahogy olvadáskor a felkupacolt föld belesüllyedt a gödörbe. Remélhetőleg ez most történt a napokban és nem decemberben, mert akkor elvitte a fagy. Nem számítottunk 100%-os eredésre, de a mai látvány után a 30% is ajándéknak számít. A legrosszabb az, hogy még egy hónapig várnunk kell, hogy egyáltalán kiderüljön a dolog. Persze a földre rámenni nem lehet, mert azonnal bokáig süllyed az ember lába a sárba. Ha 2-3 napig nem esik eső, talán megpróbáljuk visszatakargatni az oltványokat, hátha meg tudunk menteni még néhányat.

Közben már tervezzük az itthoni csemegeszőlő metszését, a lemosó permetezést a szőlőre és a gyümölcsfákra (Vegesol).

Szőlőfajtáink

2010-02-15T16:14:00.006+01:00

Már egy régebbi bejegyzésben is írtunk az általunk választott szőlőfajtákról, de a részletes leírás elmaradt. Most ezt pótoljuk a Vithor oldaláról:

Zenit:

Szinonim név: Badacsony 7.

Származása: Király Ferenc állította elő az Ezerjó és a Bouvier keresztezésével, morfológiai bé1yegei alapján közelebb áll a c. pontica-hoz.

Termesztési értéke: korai érésű, bőtermő, termés-átlaga 10-14 t/ha, erős növekedésű, államilag elismert(1976) fehér borszőlőfajta. Fekvés és talaj iránt közepesen igényes, közepesen fagytürö, rothadásra kevésbé hajlamos, viszonylag szárazság tűrő, kevés zöldmunkát igényel. Bora az évjáratok többségében illatban, savakban gazdag de lágyulásra kissé hajlamos, savai finomak, minőségi fehérbor. K1ónozása folyamatban van, bejelentett klónja nincs.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 1,13 %, az utóbbi években változatlan, telepített terület 870,1 ha.

A hajtás: merev.

A vitorla: nyitott, lapított, fehéresen bronzoszöld, gyapjas, levelei domborodók.

A szártag: a háti oldalon barnásvörös, a hasi oldalon zöld, csupasz, barázdált és csíkozott, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, középnagy, hosszú, hullámos, hó1yagos, szövete nehezen szakadó, füzöld, fényes, zsiros, karéjozott-hasadt, karéjainak száma 5; vállöble határozatlan-alakú, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei határozatlan-alakúak, alapjuk határozatlan alakú; széle csipkés-fűrészes, sekélyen bemetszett; erezete részben vörös; a levélnyél lilászöld, pókhalós, csíkozott, középhosszú.

A fürt: vállas, kissé laza, középnagy, átlagtömege 100 g; a bogyó megnyúlt, kicsi, átlagtömege 1,7 g, sárga, kissé hamvas; húsa puha, leves; íze közömbös; héja vékony, közepesen szívós.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Zengő, Ezerjó.

Szürkebarát:

Szinonim név: Pinot gris, Burgunder blauer, Rulander, Pinot franc gris, Pinot grigio, Burgunske sede,

Burgundac sivi.

Származása: francia fajta, morfológiai bélyegei alapján c. occidentalis.

Termesztési értéke: korai érésű, közepesen termő, termésátlaga 8-11 t/ha (klónjai ennél többet teremnek), középerös növekedésű, államilag elismert (1956) fehér borszőlőfajta. Fekvés és talaj iránt mérsékelten igényes, fagytűrése jó közepes, szárazságtűrő, rothadásra közepesen érzékeny, zöldmunka igénye kicsi. Bora illatos, tüzes, harmonikus, finom savú minőségi fehérbor. Klónjai: B. 10, C. 52,34, további klónozása folyamatban van. Felhasználási aránya 1973-1997 között: 1,65 %; utóbbi években növekedő, telepített terület 1272,4 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, gyapjas, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag: a háti oldalon lilászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, csíkos, feltűnően hamvas.

A levél: ötszögletű, középnagy, olyan hosszú mint széles, széle lefelehajló, hó1yagos, szövete nehezen szakadó, alig fényes, zsíros, karéjozott-osztott (a klónok kevésbé tagoltak), karéjainak száma 3-5; vállöblének alapja s alakja ék alakú, alapját a lemez határolja; oldalöbleinek alapja s alakja határozatlan; széle csipkés, sekélyen és sürün bemetszett; felszíne csupasz, fonáka pókhálós; erezetének töve vörös; a levélnyél barnászöld, csupasz, alig mintázott, rövid.

A fürt: vállas vagy hengeres, tömött, kicsi, átlagtömege 60 9 (a klónok tömege lényegesen nagyobb); a bogyó gömbölyded, kicsi, átlagtömege 1,4 g, szürke, pontozott, hamvas; húsa puha, leves, olvadó; ize semleges; héja középvastag, szívós.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Chardonnay, Pinot lioir, Pinotblanc

Ottonel muskotály:

Szinonim név: Muscat Ottonel blanc, Muskat Ottonel, Muskat Ottonel bianco

Származása: Robert Moreau állította elő Franciaországban, szülői feltehetően a Chasselas és a Muscat de Saumur, morfológiai bélyegei alapján c. orientalis. .

Termesztési értéke: korai érésű, közepesen termő, termőképessége 8-10 t/ha, közepes növekedésű, államilag elismert ( 1956) fehér borszőlőfajta. Fekvés iránt nem,talaj iránt igényes, fagytürö, mérsékelt zöldmunkát igényel, rothadásra nem érzékeny, kedvezőtlen időjárás esetén rosszul termékenyül. Bora intenzív muskotályos illatú és zamatú, tüzes, de lágy karakterű, minőségi bor. Klónja: D. 90 (nincs bejelentve), további klónozása folyamatban van.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 3,48 %, az utóbbi években nagymértékben csökkenő, telepített terület 2629,9 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, szőrösödő , levelei homorúak.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, alig mintázott, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, kicsi, olyan hosszú mint széles, hullámos, sima, szövete könnyen szakadó, sárgászöld, alig fényes, zsíros, hasadt-osztott, karéjainak száma 2-5; a vállöböl határozatlan alakú, nyitott, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei határozatlan alakúak, alapjuk ék alakú, széle csipkés, sekélyen és sűrűn bemetszett; felszíne és fonáka szőrösödő (serteszőrös); erezete részben vörös; a levélnyél barnászöld, szőrösödő, alig mintázott, rövid.

A fürt: vállas, tömött, kicsi, átlagtömege 100 g; a bogyó gömbölyű, középnagy, átlagtömege 2,6 g, fehér, pontozott, alig hamvas; húsa puha, leves, olvadó; ize muskotályos; héja középvastag, szívós.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Chasselas s változatai, Kékmedoc, KM. 164.

Könyvtár

2010-02-09T19:25:00.007+01:00

Végre valahára sikerült az összes örökölt lelőhelyről összegyűjteni a szőlővel foglalkozó könyveket, ezek között akad néhány, amiből több példány is van, ezeket most felajánljuk a hozzánk hasonló kezdők részére, hogy ők is tanulhassanak, és így legalább nekünk sem kell tárolgatnunk.
A lista:
88 színes oldal szőlőfajtáinkról 1db
Prohászka: Szőlő és bor 12 db
Csepregi: A szőlő metszése 2 db
Kriszten: Tavasztól tavaszig a szőlőben 2 db
Kriszten György: Szőlőlugas 1 db
Dr Diófási Lajos: A minőségi borszőlőtermesztés tudományos alapjai 1985 1 db
Horváth Sándor: Szőlő a házikertben 1 db

Ha bárkinek megtetszik valamelyik, jelezze e-mailben és elküldjük!
(Ez a lista a jobb oldalon folyamatosan látható lesz, amíg van könyv.)

Téli tétlenség

2010-01-18T17:17:00.003+01:00

Nem akar vége lenni ennek télnek, de lehet, hogy csak türelmetlenek vagyunk? Tavaly ilyenkor már javában tevékenykedtünk, igaz, akkor volt is mit. Most legfeljebb nézelődni tudunk a pince körül és a (leendő) szőlőben, ellenőrizzük a gyümölcsfák vadkár elleni védelmét és kicsit bosszankodunk, ha mégis rágás történt. A présház körül ellapátoljuk a fal tövéből a havat, hogy olvadáskor ne szivárogjon a vályogba a víz. Ezen kívül semmi említésre méltó nem történik, hacsak nem a pincével szemben levő dombon futkározó szarvasok, mert van belőlük elég. Főleg tehenek, de néha egy-egy bika is feltűnik magányosan. Sajnos lefotózni még nem sikerült őket, mert akármennyire is ráérősnek tűnnek, szélvész módjára száguldanak el a legkisebb mozdulatunkra is.

Unalmunkban az itthoni csemegeszőlőből vágtunk néhány vesszőt, gyökereztetés céljából, hátha tudunk cserépben bonsai-t nevelni belőle. Ha sikeres lesz a project és sok megered, talán egy kisebb lugast is nevelünk belőlük a ház mellett.

Újra itt.

2009-12-11T15:43:00.004+01:00

Végre valahára ismét elérhetővé vált számunkra a világháló, így be tudjuk pótolni az elmaradást.

Október vége felé sikerült beszerezni az oltványokat, egyelőre csak 150 db-ot. Vegyesen vettünk Ottonel muskotályt, Szürkebarátot, és Zenitet. Szüretelni is együtt fogjuk őket, majd meglátjuk mi lesz belőle...
Miután hazahoztuk az oltványt, beáztattuk 2 napra, majd visszavágtuk a gyökereket 10 cm-re és az idei vesszőket 2 rügyre. Az ültetés 40X40X70 cm-es gödörbe történt, alul 20 cm vastagon trágyázva. Sajnos beiszapolni nem nagyon tudtuk, tőkénként 2-3 liter víz jutott. Igaz, utána komoly esők voltak, így bízunk benne, hogy megerednek. Ültetés után szabályosan felcsirkéztük, tehát eltettük őket aludni.

A telepítés mellett építettünk egy pihenőhelyet is, hogy ne csak a munkáról szóljon a szőlészkedés. Ide is jutott 10 tőke lugasnak.

Gyümölcsfákat is szereztünk, meggyet, őszibarackot, birset, nektarint, ribizlit, egrest, áfonyát.
A régi gyümölcsfák is helyrejöttek a tavaszi brutál metszés ellenére, némelyik még termést is produkált. A naspolya megállíthatatlan, az egyik almafa meg sosem látott méretű gyümölcsöt termett.

Időközben bekötötték a vizet is, úgyhogy tavasszal már csak egy betonkeverő kell és elkezdődik a présház tényleges felújítása. A tetőanyag már megvan, a cseréppel együtt. A pincét kicsit megmélyítjük, mert most 1.9 m a belmagasság, néha lefejelem a lámpát. Ha kész lesz, kisméretű téglával lesz kirakva.

Képek:

Internet hiánya... :-(

2009-10-07T16:34:00.003+02:00

Sajnos technikai problémák miatt szünetel az internet elérésünk, ezért tűntünk el. Pedig kemény meló folyik a leendő szőlőben. Kijelöltük a szőlő helyét, kiástuk az ültetőgödröket, beszereztük a trágyát, lezsíroztuk az oltvány beszerzését is. 20.-a után mehetünk az oltványokért és még aznap földbe kerülnek. Természetesen készültek képek is, ha alkalmunk adódik, fel is töltjük.

Vízóraakna és a többi

2009-09-07T21:11:00.003+02:00

Már napok óta folyik a munka a pincénél, készül a vízóraakna, a szennyvíztároló, építőanyagok jönnek-mennek, vízhólyagok nőnek.
Ingyen téglának nem nézzük a letöredezett szélét, örülünk neki, feltétel nélkül. Van már kisméretű, lyukacsos, b30, 38-as porotherm, és még két beazonosíthatatlan típus. Mindegyik jó lesz valamire.
Ha minden igaz, a jövő csütörtökön bekötik a vizet, nem kell a szomszédtól kunyizni.
Az autó jól szuperál, mindent elvisz a pincéhez, néha már aggódunk is, hogy szétesik, vagy nem megy fel a hegyre, de nem, semmi ilyesmi nem történek, ez csak megy. :-)

Pár kép:

Szőlőbe járó autó.

2009-08-10T20:14:00.004+02:00

Végre direkt erre a célra készült járművel mehetünk a pincéhez, hogy a családi Twingót megkíméljük a hosszú földesút viszontagságaitól. Az új szerzemény nem annyira szép, viszont sokkal csúnyább, mint előzőleg a képen látszott, de a célnak kiválóan megfelel.
Miről is van szó? Egy 16 éves Opel Campo típusú rettenetről. Csornán sikerült beszerezni, ami 151 km-re van, ezért a hazaúton már átkereszteltük mindennek. A "Roncs" volt a legenyhébb. De megy és nem kell sajnálni!
Perverz kíváncsiak kedvéért néhány műszaki jellemző:
Pick-Up kivitelű, 2.5 literes diesel, 78LE, 2 személyes (1.2X2.4m platóval), platódobozzal, tetőcsomagtartóval. Szinte új gumik vannak rajta, évekig kihúzza.
Személyes benyomások: Mint egy tank! Bármelyik fokozatban megy előre, megállíthatatlanul. Apropó megállás: a fékek fognak, de taposni kell keményen. Ugyanúgy a másik két pedált is. Melósbakancsban biztos könnyebb lesz vezetni. Az ülés olyan, mintha egy deszkán lenne egy szőnyegdarab, és ennyi. Fájdalmas. A legjobb a kormány! Elsőre az tűnt fel, hogy akkora, mint egy buszkormány. Elindulva kiderült, hogy miért: NINCS SZERVÓ!!! Kb 10 éve vezettem utoljára olyan autót (NIVA), amit izomból kellett tekerni, de az pille volt ehhez képest. Sebaj, megszokjuk valahogy. :-)
A lényeg, hogy most van nagy öröm, bódottág.

A pincénél bizonyára szépen növöget a fű, a gaz, a körtefák hajtanak, a nap süt, bazi meleg van, de most már nincs kifogás, dolgozni fogunk!

Gyümölcsfák

2009-07-01T19:45:00.003+02:00

Végre saját ültetésű gyümölcsfák vannak a kertben. Na nem sok, mindössze két fa, de azok nem akármilyenek! Sikerült beszerezni a kedvencünket, a Nashi (Hosui fajta) körtét, más néven Ázsiai körtét. Lássuk mit is ír róla a Terebess Lexikon:

Japán körte - Nasi

A "nasi" Japánban termesztett körtét jelent, más országokban ezt a gyümölcsöt különböző nevekkel illetik, pl. vízikörte, ázsiai körte, almakörte, körtealma ...
Több tulajdonságban is eltér az európai körtétől. Nemcsak a gyümölcs alakja, színe, beltartalmi értékei térnek el, hanem az érési típusa is.
A nasi gyümölcsei fán beérők, a fogyasztási érettség eléréséhez még a késői érésű fajtáknál sincs szükség utóérlelésre.
A japán körték gyümölcse szilárd, mégis ropogós és lédús (85-86 %-a víz).
Kevesebb energiát tartalmaz, mint az alma vagy a körte. Ugyanakkor magas a cellulóz-, hemicelluóz- és pektintartalma, ezért táplálkozásbiológiai szempontból nagyon előnyös.
A körtefajtákhoz hasonlóan a nasifajták idegen megporzást igényelnek, ezért telepítéskor 2 esetleg 3 fajtát kell együtt ültetni.
Japánban a túlkötődés miatt a legtöbb fajtát kézzel ritkítják, csak így érik el a megfelelő méretet.
A gyümölcsök tömege az eredeti termőhelyen, ritkítás mellett 200-450 gr is lehet. Olaszországban azonban még a nagy gyümölcsű fajták tömege is csak 250 gr.
Ízükkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, zamatuk leginkább a sárgadinnyére, birsre és az ananászra emlékeztet.
Japánban a nasifajták gyümölcsminősége iránti igények igen magasak (100 mm átmérő ás szabályos gömb alak). Szinte kizárólag úgy termesztik, hogy egyenként bezacskózva védik a madárkártételtől.
Magyarországon ennél kisebbek a gyümölcsök, de jó termőhelyen, intenzív körülmények között elérhetik a 150-250 gr-ot.
A gyümölcs húsa fehér-fehéressárga, rendkívűl illatos, lédús.

Hosui

Japán egyik fő fajtája s Európában ez a fajta a legerterjedtebb.
Középidőben érik, augusztus harmadik és negyedik hetében szedhető.
Gyümölcse középnagy (150-200 gr) közepesen vastag héjú, színe egységesen aranybronzos, tetszetős, nagy lenticellákkal borított. A gyümölcshús roppanó, lédús, kissé savas. 2-3 hónapig tárolható.
Fája erős növekedésű, felfelé törő koronát nevel.
A fiatal, 2-3 éves termőgallyakon terem, ezért az idősebb termőgallyakat ifjítani kell.
Korán termőre fordul, termőképessége jó.

Reméljük, nem patkol el idő előtt és élvezhetjük a termését. (állítólag már jövőre)

2009-06-20T18:12:00.003+02:00

Végre elkezdődött a szőlőtelepítés előkészítése. Igaz, a tényleges telepítésre majd októberben kerül sor, de a földmunka már megindult. Elsőként egy nem túl mély szántásra-tárcsázásra fizettünk be egy helyi szakembernél, hogy a gaz további terjedését meggátoljuk és a felszín alatti gyökérmaradványok is előkerüljenek (volt bőven). Ezután a támrendszer megtervezése és beszerzése következik. Korábban bakművelésű szőlőre gondoltunk, de hosszas tanakodás után a V alakú kordonművelés mellett döntöttünk. Igaz, hogy a támrendszer költségesebb, mint a sima karó, de legalább kényelmesebb a földmunka, a zöldmunka és a szüret is. További előnye még az egysíkú műveléssel szemben is, hogy "a tőkék lombozata kevésbé zsúfolt, a levelek nagyobb arányban kiterülnek a fény felé, fotoszintetikus aktivitásuk nagyobb, s ennek eredménye a nagyobb és jobb minőségű termés." (by Kozma Pál)
A V kordonnak is azt a változatát választottuk, ami kereszttartós oszlopokból áll, és ezeken egykarú, középmagas tőkék lesznek. A tőkemagasság kb 60 cm lesz, innentől számítva kb 120 cm magasra engedjünk nőni a vesszőket, tehát az egész rendszer 180 cm magas lesz, ami a sortávolságot és tőkeszámot is erősen megváltoztatja a bakműveléshez képest. Ez annyit tesz, hogy az 1x1 m-es tőke és sortávok helyett 1x2 m-es lesz, amiben a sortáv lesz a 2m, vagyis kb fele annyi szőlőt tudunk telepíteni, de a várható hozam hasonló mennyiségű, de jobb minőségű lesz.
A szerkezetek felállítása után (közben) a talajfertőtlenítésre és a trágyázásra is sort kerítünk valahogy. Remélhetőleg sikerül megegyezni valakivel, aki helybe hozza az anyagot.

Kép a területről:

Csemegeszőlő

2009-05-27T14:06:00.004+02:00

Jut is eszembe: Itthon is van szőlő, amivel mindig történik valami. Már volt róla szó korábban is, amikor metszeni tanultunk. Úgy látszik, a metszés jól sikerült, mert még soha ezelőtt nem nőtt ilyen gyorsan, ilyen magasságokba. Alig 1 hét alatt 30 cm-ről 1.8 m-re nyúltak fel a vesszők. Némelyiket már le is kellett tetejezni, mert jóval túlnőtte a karóját...
A fürtök is szokatlanul nagyok idén. Ha ezek nem az időjárástól vannak, akkor büszkék vagyunk a metszési tanulmányainkra. :-)

Képek. :-)

2009-05-27T13:30:00.006+02:00

Néhány kép a présház környékéről, mert a többi munka nem ennyire látványos.

Ez a két kép magárt beszél. Ilyen volt/ilyen lett:

Szarban vagyunk... Vagy mégsem?

2009-05-19T19:12:00.003+02:00

Elvileg van 40 mázsa istállótrágyánk a birtoktól 20 km-re, de mégsincs. Illetve van, de nem jut el hozzánk. Egyetlen fuvaros sem vállalja, mert "nem ér rá", "nem éri meg", "koszos lesz az autó", stb. A Twingo csomagtartójába biztos nem pakoljuk be, pedig 30 kg abba is beleférne. :-)
Amíg a trágya nincs a helyén, a forgatást se tudjuk elkezdeni, pedig jó lenne minél előbb, mert embertelen melegek vannak a hegyen, ráadásul eső sem esik gyakran.
De a munka nem áll meg, a víz az épületben van, illetve be van csövezve, már csak a vízórát kell felszerelni valakinek. Ha meglesz, jöhet a betonkeverő és a bővítés, vakolás, tetőcsere, mert megérdemeljük! Addig nem veszünk bort a pincébe, amíg nem leszünk kész a fent említettekkel.
Közben mélyítjük a pincét is, hogy legalább valamivel haladjunk.

Helyzetjelentés.

2009-05-06T19:49:00.003+02:00

Mostanában semmi érdekes nem történik a birtokon, pedig a munkálatok folytatódnak. Kiástuk a vízóraaknát és a gerincvezetékig az árkot. Utóbbinál néha azt hittük, előbb találunk karsztvizet, mint csövet. Már 1.6 m mélyre leástunk 8 méter hosszúságban, mert A szomszéd emlékei szerint mélyre fektették, de kiderült, hogy nem a mélységgel van baj, hanem az árok hosszával. Mindössze 1.5 métert tévedett a tanácsadónk. Miután továbbástunk, meg is leltük a vezetéket, mindössze 80 cm mélyen. A legszebb része az volt, amikor az utat keresztezve ástunk 80 cm mélyre. A felső 30 cm főleg téglatörmelék volt, azóta tiltott szó a "csákány".

Eközben nekiláttunk a pince mélyítésének is, ott legalább hűvösebb van, de úgy látszik a földmunka mindenhol izzadtsággal jár. A présházban is levertük a vakolatot belülről, mert sok helyen feketepenésszel volt borítva a fal, jobb lesz újravakolni.

Itt a nyár!

2009-04-14T19:58:00.003+02:00

Nem tűntünk el, csak a Húsvét miatt kicsit elfoglaltabbak voltunk, ezért a birtok kicsit háttérbe szorult. Ma kimentünk és megdöbbenve láttuk, hogy a hirtelen nyár megtette hatását: a fű 30 cm, a gaz is megindult mindenhol. Nosza elő a fűnyírót, meg a permetezőt és irtás! A közel 30 fokos melegben, az emelkedőn ez kimondottan szórakoztató volt, most estére a vadászkutya állapotában vagyunk...
Lassan lehet újra permetezni a gyümölcsfákat is, tehát nem pihenhetünk. Remélhetőleg az időjárás is engedi és nem szakad le az ég.

Meglepetések

2009-04-02T18:55:00.004+02:00

A mai nap különös meglepetéseket tartogatott számunkra. Először is a vízvezeték, amit nem terveztünk bekötni, mondván minek, meg a fene se akart rá pénzt áldozni. Ma kiderült, hogy a bekötési díj ki van fizetve (sok pénz), ráadásul fogyasztástól függetlenül az éves díj mindössze 1000 Ft. Ezért lesz majd mosogató, zuhanyzó, kerti csap, de a hordóinkat akkor is esővízzel fogjuk mosni, ha törik, ha szakad. :-)
A másik meglepetés az örökölt hordóink voltak. 3 darab van és rettenetes állapotban találtuk meg őket, legfeljebb tűzifának lehetett volna használni. Legalábbis így gondoltuk, amikor felemelve a dongái zörögtek, az abroncsok le-lecsúsztak róluk. Azért beáztattuk az egyiket és láss csodát, annyira beduzzadt, hogy sehol sem eresztett. Bort már nem lehetne benne tartani, mert a fekete penészen kívül volt még benne sárga is, de dekorációs célra még megfelel, ezért félbevágtuk és virágtartóként szolgál majd a továbbiakban. Most a maradék kettőt is beáztattuk, hátha azok sem esnek szét.

Lassan haladunk.

2009-03-31T18:00:00.005+02:00

Már rég nem írtunk, pedig a munkálatok folytatódnak. Mostanában a kb 4 éve kiásott vízvezeték-árkot temetjük be, mert szerintünk egy pincéhez szükségtelen a klórtartalmú csapvíz. Megfelelő tárolókban össze lehet gyűjteni annyi esővizet, ami elegendő lesz a hordók mosásához és minden egyébhez. Úgyis azt tervezzük, hogy új tető alá tesszük az egész építményt, mivel a réginek a szerkezete elég elhasznált állapotban van. És ha már új tető, akkor kicsit nagyobb lesz a réginél. Mindkét oldalon nagyobb távolságot hagyunk a faltól, hogy az eső ne verje és ugye a nagyobb tető alá egy kisebb szobát is be lehet suvasztani az esetleges ottalvós rendezvények miatt és a vízgyűjtő felület is jóval nagyobb lesz.
Tehát az árok betemetése. Ezt épp a feljáró közepére sikerült ásnia a "mesterembernek", ezért most csak gyalog lehet a pincét megközelíteni és a sódert, cementet, egyéb építőanyagokat elég nehéz lenne farzsebben felhordani 60-70 méterrel odébb. Úgyhogy most ásunk, kapálunk, lapátolunk, változó sorrendben, hogy minél előbb megkezdhessük az átépítést.

2009-03-17T18:34:00.002+01:00

Ma kamatoztattuk a tegnap tanultakat, megmetszettük az itthoni csemegeszőlőnket. Nem sok, mindössze 23 tőke de eddig nem sok örömünk telt benne, mert ha volt is termés, az savanyú, éretlen volt, pedig koraiként vettük őket. Ha vártunk vele október közepéig, akkor meg lerothadt az egész. Most megnéztük a tőkéket, és rájöttünk a hibára: fiatal koruk ellenére túl voltak terhelve. Nem kicsit, nagyon! Van köztük olyan, amelyik 3 bakon 12 vesszőt volt kénytelen nevelni. Most mindet bakonként 2 rügyre metszettük, remélhetőleg szeptemberben érett, édes termésről számolhatunk be.

Kint a pincénél is jártunk, felmértük a telepítendő szőlő helyét. Az erre megfelelő terület 20X12 m, tehát 240 négyzetméter. Nem sok, de még így is több, mint amennyit a saját borfogyasztásunk kívánna. Ennek megfelelően nem is zsúfoljuk túl. 1 méterenként 60 cm-es árkokat ásunk 60-70 cm mélyen, amibe ajándék lótrágyát teszünk, majd fordított sorrendben visszaforgatjuk a földet. A sorközöket füvesítéssel tesszük ellenállóvá a lemosódás ellen. Az eredeti forgatásnál igaz, hogy az egész területet forgatni, trágyázni kellene, de első nekifutásra ezt is elegendőnek ítéljük. Úgy tervezzük, hogy később 4-5 évenként a sorközökbe forgatunk szerves trágyát, egyik, majd másik oldalról. Így nagyjából egyenletesen el lesz látva a szőlő tápanyaggal.

Tanulni, tanulni, tanulni...

2009-03-16T18:18:00.003+01:00

A mai nap kedves barátainknál voltunk Ságváron, metszést tanulni, így alkalmunk nyílt összevetni a Prohászka féle Szőlő és bor könyvben tanultakat a gyakorlattal. A szőlő Otello, bakművelésű, 2 rügyre metszve. Először teljesen másnak tűnt az elmélet és a gyakorlat, de a második sornál már magától értetődők a mozdulatok és szinte szóról szóra a könyv szerint "dolgoztunk". A munka utáni kolbászos, szalonnás, lilahagymás korai ebéd is emlékezetes volt, amihez a hideg szél miatt a tavalyi Bianca borból forraltunk egy keveset.

Dolgozni, dolgozni, dolgozni...

2009-03-12T16:33:00.004+01:00

Ma ismét nekiveselkedtünk a pince környékének, főleg a pince mögötti területet és az északi oldalt tisztítottuk meg. Az előbbit a derékig érő elefántfűtől és az ujjnyi meggyfahajtásoktól, az utóbbit pedig az évek során felhalmozott fahulladéktól, ami levágott ágakból, használt karókból, elkorhadt gerendákból állt. Érzésünk szerint rengeteget dolgoztunk, de látszatra nagyjából semmit. Sejtettük, hogy nem lesz könnyű, de ennyi megpróbáltatásra nem számítottunk. Ennek ellenére nem adjuk fel!

Pár kép:

A pince mögött volt a dzsungel.

Találtunk pár tőke szőlőt is. (állítólag kék kecskecsöcsű)

A pince hátulról nézve.

Kincskeresés

2009-03-05T12:32:00.006+01:00

A pincével együtt örököltünk egy lakókocsit is, de eddig nem fordítottunk rá figyelmet, mert (a kutyát sem érdekelte), eléggé lelakott állapotban van és körülnőtte a bozót. Ma megközelítettük és kinyitottuk, hogy felmérjük, miként tudjuk elszállítani (megszabadulni tőle). Állapota hasonló, mint a présházé volt, vagyis térdig állt benne a szemét, üres üvegek, ételmaradék, ruhák, újságok, és könyvek. Igen KÖNYVEK, nem is akármilyenek! Mintha direkt nekünk tárolták volna le, hogy hiányos szőlész-borász szaktudásunkat bepótolhassuk.
A kincsek listája:
Kozma Pál: A szőlő és termesztése I. II. (Akadémiai Kiadó Bp. 1993)
Kriszten György: Tavasztól tavaszig a szőlőben (M.G. Kiadó Bp. 1979)
Csepregi Pál: A szőlő metszése (M.G. Kiadó Bp. 1968)
Dr. Csepregi Pál: A szőlő metszése, fitotechnikai műveletei (M.G. Kiadó Bp. 1982)
Bognár K. - Mercz Á.: Szőlőművelés, borkészítés (Mezőgazda Kiadó Bp. 1995)

Ezeknek most nagyon örülünk, de a lakókocsival még nem tudjuk mi lesz. (Kb a kutyát sem érdekli) :-)

Nagyberényről

2009-02-23T21:53:00.006+01:00

Nagyberény nevének "berény" tagja az eredetileg "birik", egyesülni jelentésű szóból fejlődött ki és általános vélemény szerint az egykor a magyarsággal szövetséges egyik törzs neve volt. A berény törzs tagjai, mint katonáskodó segédnépek Szent István király oldalán vettek részt Koppány legyőzésében.

A történészek szerint e törzs tagjait még Géza fejedelem telepítette le gyűrűszerűen, főleg Koppány somogyi birtokai köré. Ezek a katonák ellenőrizték a vidék népét.

Nagyberény első említése Szent László királynak 1082-ben a veszprémi püspöknek írt levelében fordul elő, mint az Apátság birtoka. 1230-ban a falu területén 29 telepes élt, 30 ekealja szántó, 10 ekealja erdő és 40 ekealja szőlő volt a vagyona. A régi település két helyen volt, az egyik a Várdomb néven ismert terület, a másik a községtől délre, ahol építkezési romok még ma is kerülnek elő, s jelen pillanatban Kisberénynek nevezzük. A jelenlegi település később alakult ki az ún. "Gödör" köré, melynek ivóvíz forrása ellátta jó ízű ivóvízzel az egész település lakóit. 1241-42-ben a Tatárjárás idején a falu nem pusztult el, de a lakosságnak erdőkben és nádasokban kellett bujkálnia.

A XV. században községünk már jól ismert településnek számított, miután 1404-ben Zsigmond király minden szerdára heti vásártartási jogot adományozott Nagyberénynek. A törökdúlás idején 1544-ben a tamási vár elestével került török uralom alá a falu, melynek következtében mindössze 11 háztartás maradt életben. A nagy pusztulás ellenére 1571-ben már 32 házzal szerepel a török adójegyzékben. Ez az időszak rányomta bélyegét a magyar nyelv változására, egyes tulajdonnevek még ma is használatosak (pl. Dzsindzsa - katonai gyakorlóteret jelent, Karahoma dűlő - török települést jelent). 1703-tól a Rákóczi Szabadságharcban Vak Bottyán seregében nagyberényi férfiak is harcoltak, s 1849-ben Jellasich hordáit kaszára-kapára kapva próbálták elűzni elődeink.

A település neve először a Szent László által a veszprémi püspöknek kiállított megerősítő levelében fordult elő. Ma már ismert az is, hogy Szent István Koppány leverése után besenyőkkel rokon, harcos berény törzseket telepített birtokhatárainak védelmére, s eszerint már 998-ban létezett a település. Az újabb kori építkezések során még régebbi leletek is előkerültek, a használati eszközök és a csontvázak avar és késő római kori jelenlétre is utalnak. A község délkeleti részén két földvár maradványaira bukkantak, az úgynevezett Zsidódombon és Kerekhegyen, ez utóbbi a kiterjedt segesdi királynéi birtokhoz tartozott. Nagyberénynek már 1232-ben Szent György tiszteletére emelt egyháza volt, ahová 1400-ban Bonifác pápa három esztendőre száznapos búcsút engedélyezett. A tatárjárás után fejlett szőlőművelési tapasztalattal rendelkező vendégtelepesek jöttek ide, a berényi borok távoli vidékekre is eljutottak: a veszprémi püspök például Budán is mérette a Somogyból származó tizedborait. Fontos bevételt jelentettek a XIII. század végén a berényi boradók. Jelentős birtokkal rendelkeztek a János-lovagok, valamint a királyné kulcsárai és pincemesterei. A berényi szőlőtermő uradalom jól megközelíthető helyen feküdt.

Zsigmond király 1404-ben hetivásár tartására adott engedélyt a településnek, amely e korban már mezővárosi jelleget öltött. Később a hospesek egy része - a jobb szőlőművelési feltételek reményében - Szegedre vándorolt.

A török megszállás idején Nagyberény a simontornyai szandzsákhoz tartozott, a községben török őrség állomásozott. Az 1571-72-es török kincstári adólajstromban még 32 adózó házzal szerepelt, később azonban csökkent a lakossága. A Dzsindzsa elnevezésű terület, amely fennmaradt a köztudatban is, a török huzamosabb ittlétére utal, akárcsak a Kisberényhez közel eső mai Karahoma-dűlő is.

1715-ben mindössze 11 háztartást írtak össze. A hódoltság idején alapított nagyberényi református egyház a somocsi seniorátushoz tartozott, de a vallás üldözése során a templomot lebontatták. A református egyház 1801-ben alakult újjá, a török időkben tönkrement katolikus templomot pedig 1769-ben építették fel. a XVIII. század végére 1084 lett lakóinak száma, s ezzel ismét a nagyobb települések közé tartozott. A község legelői és erdői különösen alkalmasak voltak az állattartásra, a veszprémi püspökség és a káptalan birtokain az 1800-as évek elején hatalmas birkanyájakkal árasztották el a legelőket, kiszorítva onnan a jobbágyok juhait. Az esetből hosszadalmas per lett, amely csak 1844-ben zárult le.

A jobbágyfelszabadítás idején 41 zsellér kapott telket, de továbbra is sokan maradtak föld nélkül. 1890-ben már csaknem 1400 lakója volt a falunak, kilenc évvel később megépült a Szent Keresztről elnevezett irgalmas nővérek kolostora és leányiskolája, majd újjáépítették a katolikus parókiát is, amely egy korábbi tűzvész martaléka lett. A huszadik század első békés éveiben folyamatosan gyarapodott a település, az első világháború idején elkerülte a lélekszám az 1600 főt. A harcokban 185 nagyberényi férfi vett részt, közülük 37-en estek el.

1922-ben egy budapesti mérnök kezdett a településen kutatófúrást, amely során 25 cm vastag, külfejtésre alkalmas szenet talált, a feltárás azonban nem folytatódott.

A Nagyatád-féle földreform során 194 kh mezőgazdasági ingatlant és 11 kh házhelyet osztottak ki. Ezt követően 36 új ház épült, továbbá községháza és közjegyzői lakás. A lakosság részt vett a középületek építésében, 1927-re elkészült a tűzoltószertár, s 25 fős önkéntes tűzoltócsapat szerveződött. Az évtized végén már működött a közvágóhíd és a pálinkafőző. A huszadik század első fele ezen a településen is a tevékeny szerveződések ideje volt, közel három évtizedig működött a hitelszövetkezet, majd a Hangya szövetkezet. A lövészegyletet követően verbuválódott a vadásztársaság, 1934-ben pedig a helyi iparosok és kereskedők alkottak egyletet.

Forrás: Magyar Állami Jelképek

2009-02-17T22:16:00.008+01:00

Végre kicsit enyhült a szél, így ismét kimentünk a pincéhez tevékenykedni. Összegyűjtöttük a gyümölcsfák levágott ágait és elkezdtük elégetni. Közben a pincét is takarítottuk kicsit. Ráfért, mert az utóbbi 5 évben afféle hajléktalan szállóként üzemelt és meglehetősen sok hulladék, borosüveg, ételmaradék, használt ruhák és ezeknek a szaga töltötte meg a konyha és lakószoba részeket. Sikerült kihordani, ami éghető volt és az ágakkal együtt elenyésztek a tűzben. Ezután több liter Hypoval súroltuk fel a betonpadlót, de azt hiszem, ésszerűbb lesz járólappal burkolni, az könnyebben tisztántartható és elfedi az előző padlót. Hasonlóképpen a falakat is újra kell majd vakolni, mert több helyen penészes és hámlik. Szerencsére a pincét semmire nem használták, így ott a normális pinceszagon kívül semmi sincs.

A présház eredeti kinézete nem publikus, de a tisztított verzió ilyen:

A présház a gyümölcsös felől nézve:

Néhány adat a szőlőskertről

2009-02-10T21:35:00.000+01:00

A birtok két dűlő között fekszik Nagyberény déli részén, a Pap-hegyen. Területe összesen 1956 négyzetméter, ami "szőlő" művelési ágban van. Fekvése dél-délnyugati, háromlépcsős lejtővel. Talaja löszös. Legnagyobb szintkülönbsége kb 40m. Az alsó részen egy pince-présház épület van, ami egy 6X2.5 m-es boltíves téglafalú pincét és egy két helyiségből álló kb 24 négyzetméteres présházat takar. Mellette szerszámtároló ketrec, régi szerszámokkal, darálóval, préssel, jórészt használhatatlan állapotban. Rozsda és korhadás.
A terület felső része -a szomszéd szerint- valaha jó Othello szőlvel volt telepítve, de gondozás hiányában kipusztult, elvadult, ezért a teljes kiírtás mellett döntötünk. Terveink szerint talán Királyleánykát, és/vagy Szürkebarátot fogunk telepíteni, de még megkérdezünk pár szakembert, hogy mit érdemes.
A présház előtti gyümölcsösben 12 fa van, főleg alma, körte és szilva, ezek szintén a kipusztuláshoz közeli állapotban vannak. Már visszavágtuk őket, fiatalítás okán, majd meglátjuk, túlélik-e.

Hosszmetszet:

2009-02-09T18:42:00.000+01:00

Előkerültek a régi, az alapállapot képei, azóta már kiírtásra került a régi szőlő, és a gyümölcsfák gyökérhajtásai (kb 40 db), de azért érdekes látni, hogy milyen volt.

Elhalt gyümölcsfák a pince előtti részen

A szőlültetvény eredeti állapotban

Javított állapot.

Kilátás a birtok csúcsáról

Üdvözlés

2009-02-09T17:04:00.002+01:00

Sziasztok kedves szőlő és borbarátok!

Tavaly kora nyáron kezdtünk bele egy elhanyagolt szőlősbirtok rendbetételébe, ami azóta a birtokunkba is került (örökség). Több szőlővel-borral foglalkozó oldalt végigrágtunk már, mert nem sok tapasztalattal rendelkezünk a témában és eközben fogalmazódott meg a gondolat, hogy mi is közzétehetnénk a tapasztalatainkat, élményeinket. Volt pár halovány weblap próbálkozásunk, de elég macerásnak tűnik az állandó szerkesztgetés és az internetes keresők főleg a blogokat találják meg leggyakrabban. Úgy gondoltuk, mi is megpróbáljuk itt dokumentálni a szőlőskertünkben végzett munkát, az örömet és a bosszúságot.
Először is megpróbáljuk időrendben feltölteni az eddig elkészült munkát és képeket, ezzel legalább megtanuljuk a blog kezelését is. :-)